A BEK krónikája

Blagoevgrad
Blagoevgrad belvárosa

Június 13-17 között a Szentendre Sleepwalkers – az óbudai Lupták „Amigo” Péterrel megerősítve – képviselte a hazai baseballt a B osztályos BEK keleti csoportjában a bulgáriai Blagoevgradban. Csapatunk a szoros mezőnyben – elsősorban a csúnyán elrontott második mérkőzésnek köszönhetően – végül két győzelemmel és két vereséggel a nyolc csapatos mezőny hetedik helyén végzett. A tornát az orosz Blashika Tornado nyerte, a második helyet az interligából jól ismert Trnava Angels szerezte meg, akiknek ezúton is gratulálunk.

Az összes eredmény és a végleges sorrend itt megtekinthető.

Buffalos pálya

Szerdán korán reggel érkeztünk a gyönyörű fekvésű, és a dús, sima füves talajáért erősen irigyelt blagoevgradi pályára. A korai kezdés ellenére gyorsan felpörögtek a csapatok, de a jó – és helyenként szerencsés – védekezésnek köszönhetően mindkét oldalon nehéz helyzetből sikerült lehozni az első inningeket. Nikó nem túl acélos dobóteljesítménye ellenére 2-1-re még mi vezettünk, azonban a meccs derekán egy szerencsétlenül elsült akcióból 3 pontot is kaptunk, és 5-2-es Trnava előnynél hosszabb időre befagyott a pontgyártás. A szlovákok Spiders-es balkezes vendégdobója (Pavol Teslik) sajnos mattolt minket, az ellenfél ütőit pedig a csereként beállt Várkonyi Táti csavartjai állították nehéz helyzet elé, és a több dupla játékot is bemutató védelem is szépen összekapta magát. A mérkőzés az utolsó inningig nyitott maradt, amikor egy szerencsés infield-basehittel nyitottunk, és hamarosan harmadik pontunkat is megszereztük. Megteltek a base-ek, és két outnál Földessy Miki előtt állt a lehetőség, hogy egy base-hittel egyenlítsünk. Erős rollingját azonban jól kezelte a szlovák shortstop, így a Trnava kemény meccsen megszerezte a győzelmet, visszavágva az interliga alapszakaszban elszenvedett hazai vereségért.

Délután megnéztük két csoportellenfelünk mérkőzését. A litván-osztrák derbi egyik résztvevője sem tűnt világverő gárdának. Dobóik és védelmük azonban jól operált, így szoros meccsen 2-1-re nyertek a litvánok. A meccs pontszegénysége utóbb sajnos számunkra vált végzetessé a végelszámolásnál…

Baseball-ördög
Baseballozó ördög a rilai kolostor freskóján

Csütörötkön az osztrák WBV Homerunners következett a dupnicai „B” pálya szikkadt talaján a délutáni forróságban. Azt hiszem, ha elkárhozunk, a pokolban ennek a mecsnek az első két inningjét fogjuk játszani az idők végezetéig… A kezdés után ugyanis fél óra leforgása alatt elrontottuk a tornát. A táblán 0-7 állt az ugyancsak verhető osztrákoknak. Gyurcsek Petinek sehogy sem ment a dobás, és az osztrákok fiatal „nichts besonderes” dobója ellen sorra csapkodtuk a gyertyákat és a könnyű rollingokat. Dobócsere (Yozo állt be, hogy mentse ami menthető), magunkba szállás, fogadkozás, és nagy nehezen felálltunk a padlóról. A pontgyártást Nikó grand slamje nyitotta meg. Egyre feljebb jöttünk, de sajnos nem elég gyorsan – elsősorban a türelmetlenségnek köszönhető elkapkodott ütések, meggondolatlan base-futások miatt. Pedig ekkor már határozott fölényben játszottunk, úgy, ahogy az elejétől kellett volna. Az utolsó inningre 9:11-el fordultunk. Ekkor újabb rémálom: két out, futó (egy dupla lopás után) kettő-három. Hami üt. Két strike, egy ball, és egy shortstop-hármas fölött átlöbbölt laza base-hit. Eufória, ez megvan, kiegyenlíttetünk, megcsináltuk…azaz…Illés Imi simán futott be, a kettesről Yozo is megindult, és a hazadobott labdáért nyújtózkodó catcherrel ütközve tisztán lépett a home plate-re. Szerintünk, és az összes semleges néző szerint. Az osztrák fogó azonban gondolt egyet, és összeszedve a labdát odalépett a földön fekvő Yozóhoz. Megérintette, a spori pedig kötelességtudóan bemondta az outot – az ítélet szerint a futó nem lépett a home-ra. Rálépett. No comment. 10:11, ezzel gyakorlatilag kiestünk.

…gyakorlatilag, mert elméletileg még volt egy halvány esélyünk. A szlovákok ugyanis mindenkit vertek, így ha győzünk a litvánok ellen, hármas körbeverés alakul ki a második továbbjutó helyért. Ebben azonban a kapott pont/védekezett inning a döntő. Itt jött jól az a 2:1. Győznünk kellett, méghozzá legalább 10 ponttal, de nem kaphatunk egyet sem. Mindez pedig legalább 8 innigben jó csak, mert ha hétben jön össze, a mi 11/16-unk rosszabb az osztrákok 12/18-ánál. Furcsa egy játék a baseball…

A BC Vilnius elleni meccset elveben péntek délután játszottuk volna a rossz talajú Dupnica-pályán, ahol szinte lehetetlen nullára védekezni. Kaptunk azonban még egy kis égi segítséget is: a meccset 1 inning után elmosta az eső, újrajátszás másnap reggel a blagoevgradi „billiárdasztalon”!

És jól indult! A negyedikben már 7:0. Yozó mindent megtett értünk: másfél nap pihenés után újra vállalta a dobást. Kevés futót engedett ki. Aztán, talán az ötödik inningben mégis megtörtént: egy jól irányzott zúzás a leftfieldre, a kerítés tövébe. A védő nem tehetett róla – nem Atesz, ez nem volt fogható!. A továbbjutás ezzel elment, és vele együtt sajnos a harci kedv is, engem például úgy pick-off-oltak le a kettesről, ahogy óvodában szokás. Pedig nem lett volna mindegy. Ha összehozzuk a 10 pont különbséget (ami nem lett volna irreális), kiejtjük a litvánokat, az osztrákok mennek tovább, mi pedig megszerezzük a harmadik helyet a csoportban, és az ötödikért játszhatunk az alsóházban. Nem így lett. A vége 8:4, sima győzelem, ami egy pillanatig sem volt kétséges, de örülni sem tudtunk neki igazán.

A litvánok elődöntőben, ahol az oroszok persze verték őket, a bronzmeccsen pedig eggyel kikaptak az ukránoktól. Egy győzelem, három vereség, negyedik hely… A sport ilyen is tud lenni.

Musala
Alvajárás a Balkán tetején – Musala, 2925 m

Vasárnap helyosztó a görög Spatracus Glyfada ellen Dupnicán. Ne szépítsük, ezek a fiúk nem játszottak velünk egy súlycsoportban – bár ha mérlegelés lett volna, őket sorolják feljebb J. A meccsen végre mindenki játéklehetőséget kapott, Nikó pedig két home runnal tette emlékezetessé a napot. Ezzel feltehetőleg ő lett a torna nem hivatalos homer-királya. A vége 21:9. Ez is sanszos egy pokolbéli újrarátszásra, nap nap után…

Kis összegzés? Helytálltunk, mondhatnám, csak az az osztrák meccs… Arra nem lehetünk büszkék. A szlovákok szereplése mégis azt mondatja velem, az európai B csoport élmezőnye klubszinten elérhető közelségben van. Az oroszok… az más tészta.

Az egész tornán a várakozásnál talán gyengébben muzsikáltak a dobóink, és egyértelműen gyengébben ütöttünk. A szabályok által megengedett fémütő használata nem a remélt nagy ütéseket, inkább valami megmagyarázhatatlan elbizonytalanodást hozott. A szlovákok fával nyomták végig, sokkal több sikerrel – talán ebben nem döntöttünk jól. A védekezésünk elég stabil volt – főleg egy olyan ragyogó pályán, mint a blagoevgradi. A rendezőket dicséret illeti, még akkor is, he nem volt zene.

Köszönet a Chevrolet Southeast Europe Kft-nek az utazásunkhoz nyújtott támogatásért. Zsírok a verdák, vegyetek tőlük ti is!

Sleepwalkers Chevrolette

3 thoughts on “A BEK krónikája

  1. johnnyjoker

    Nem baj, így is hatalmas gratula nektek! Hajrá magyar baseball!

  2. Mike23

    Gratulálok én is szentendre:) Hú de elmentem volna veletek… 5 évig éltem bulgáriában, még mindig beszélek bolgárul is, blagoevgradban jártam többször, meg rilában, arrafelé van borovec is.. nah, szóval irigyeltelek titeket és a pálya is nagyon jól néz ki nah…:) Szóval grats:)