Évadnyitó

Szombathelyi Anyaszomorítók vs. Óbuda Brick Factory 16–6

Sé úgy kábé a világ segglyuka.

050406-se

Már bocsánat. Két nevezetesség van ott. Egy tetoválóstúdió – aminek a főnöke igazított útba bennünket, némi csalódottsággal az arcán, mert sem tetkó, sem piercing nem kellett, csak az útirány – és egy baseballpálya. Sé szélén. Itt fogadta – hazai környezetben – a Szombathelyi Anyaszomorítók a tavalyi bajnok Óbuda Brick Factory-t.

A pálya megközelítése igényelt némi harcászati-technikai manővert. Autóút nem volt, legalábbis mi nem találtuk meg, viszont két meglehetősen labilis hídon kellett átsietnünk, hogy a kétórás kezdésre megérkezzünk. Természetesen feleslegesen rohantunk, mert két órakor Béla bá’ még a gyémánt csíkjait rajzolgatta a gyepre. Amúgy Béla bá’ amolyan mindenes lehet – ő volt az eredményjelző-tábla kezelője, az írnok és a pálya gondnoka. Még a játéktérről kirepült sporteszközök (ti. labdák) visszaszállítását is ő koordinálta: “Vigyázz Pistikém, bele ne essen a patakba!”. A labdavisszahozó fiúk pedig a játékosok maguk voltak.

Sajnos idehaza a baseball iránt nincs túl nagy érdeklődés. Vasban ugyanúgy nem voltak kíváncsiak a szezon kezdetére, mint tavaly Zalában az évvégi döntőre.

A negyedik inningig minden papírforma szerint zajlott. A régi játékos, új edző, Horváth Attila csapata, az Anyaszomorítók nem sok eséllyel lépték el a játékteret. Az ÓBF négy pontot hozott össze – egyet a harmadik, kettőt a negyedik játékrészben. Addig legalább elmagyarázhattam a baseballról mit sem tudó kedvesemnek, hogy ki mit, miért csinál, miért rohangál, miért sétál, hogyan lehet pontokat szerezni, és hogyan eshetnek ki a játékosok. A mérkőzést mindössze néhány bírói hiba színesítette: kiejtett egy fővárosi játékost, akit nem kellett volna, összekeverte a strike kiáltást a strike out-tal, sőt, az Óbuda egy nyílvánvaló hibáját annyival intézte el, hogy “Én nem láttam.” A bíró spori egyébként is inkább tűnt impotensnek, mint kompetensnek – mintha ő sem lett volna teljesen tisztában a baseball szabályaival. Viszont a játékosok sem mindig. Szórakoztató volt látni, amikor az ellenfelek kisebb csoportokban ütőikre támaszkodva megbeszélték egymással az inning közepén, hogy mi szabályos és mi nem. A játékvezető védelmében azonban hadd említsem meg, hogy egyedül vezényelte az egész meccset.

Az ötödik játékrészben aztán történt valami. Ez a valami pedig hat pont kapásból a Szombathelynek – három egypontos zsinórban, egy kétpontos, majd újból egy egypontos akciópont. Az óbudai csapat csak annyit tudott, hogy Sében vannak, de azt, hogy ők most baseballt játszanak, aminek a célja, hogy kiejtsük az ellenfél játékosait, mintha elfelejtették volna. Nem tudták elkapni a könnyű, középpályára ütött magas labdákat, sétáltatták az embereket, sőt még beanballsétát is adtak a hazaiknak. Kapartak aztán magukon, kiejtettek két ütőt, de ez a feladat ki is szívta a dobójátékos energiáit – aki a 37-es számot viselte, és aznap egyébként sem állt a helyzet magaslatán –, és dobtak a szombathelyieknek még nyolc pontot, aztán a következő inningben még kettőt.

Az utolsó felvonást a fővárosi csapat vezetője “Megnyerjük ezt!” kiáltással vezette be, de már régóta látszott játékosain, hogy lélekben feladták ezt a meccset. Összehoztak ugyan három pontot, de a hidegzuhany, ami az ötödik inningben, mintha megbénította volna izmaikat.

11 thoughts on “Évadnyitó

  1. spali

    én eddig sét csak a körösztrejtvényekből ismertem, mint kétbetűs települést. köszönöm, hogy máma új tartalommal telt meg számomra ez a két betű.
    ————-
    hajrá, arcok, kafa a zújság! 😉

  2. Marci bacsi

    LOL! Szorakoztato leiras.
    A motor meg mindig nem az igazi, 1 sorba csak 1 szot enged.
    Az irnokot egyebkent jegyzokonyvvezetonek mondjuk baseballban; Bela ba nem egyeduli eset a funkciohalmozasban, majd’ minden csapatnal ilyet talalni.
    Hajra baseball-turistak!

  3. Attila

    Néhány megjegyzés:
    A Béla bá rengeteget tett, és ereményeim szerint tenni is fog a baseballért. Ő volt az aki fantáziát látott abban a néhány komolytalan 16-17 éves srácban, akik kb.10 éve csapatot csináltak Szombathelyen. Ha ő nincs mi most sehol se vagyunk.
    Az, hogy Sé a világ a segglyuka, azt inkább nem kommentálnám.
    Az, hogy nem sikerült az utat megtalálni a pályához, hát istenem van ez így, eddig mondjuk mindenkinek sikerült, de hát valakinek nem megy elsőre, belefér.
    Az hogy nem sikerült pontosan leírni, hogy hogyan alakult a mérkőzés megbocsátható. Az hogy nem sikerült megszámolni, hogy hány bíró volt a meccsen egy kicsit ciki, de azt mondom, hogy ne foglalkozzunk ezzel.
    Ami viszont bánt az az, hogy a cikk elvileg azért íródott, hogy segítsen a magyar baseballon, ehhez képest az egész nem szól másról, mint gúnyolódásról. Irónia? Lehet. Szükségünk van erre? Nem hiszem.
    Ha valakinek lenne kedve a játékhoz, és elolvassa ezt a cikket mit lát? Szerencsétlen hülyék, akik patakban rohangásznak a labdák után, és még a szabályokat sem tudják.
    Erre semmi szükség sincs. Biztosan jól szórakoztatok, amikor ezeket írtátok, de hidd el, hogy én is le tudok szólni bármit, amit te csináltál.

    ui: hogy ne az első dühömben írjak elmentem, megittam egy kávét, de ezt követően sem változott a véleményem. Ha tenni akartok a magyar baseballért, bármiben számíthattok rám, ránk, de ha továbbra is ezt a stílust fogjátok erőltetni, akkor kérlek titeket keressetek egy másik sportágat.
    Horváth Attila, Szombathely

    Véleményem természetesen magánvélemény. Aki ismeri a baseball helyi viszonyait az tudja, hogy ezt miért tartottam fontosnak kiemelni.

  4. rr.)

    (atya nevében is. az én stílusom pedig a tavalyi döntőről írt bejegyzésem alapján megismerhető.) nem akartunk senkit megbántani. bocs. próbálkozunk. szerintem, ha sikerül találkoznunk, kiderül majd, hogy jószándékú bolondok (baseball-bolondok) vagyunk, akikre túl nagy hatással volt Thompson (is).

  5. atya

    nem is igazán tudok mit reagálni. ez valami hungaricum. csinálsz valamit mert szereted és mi lesz. ATTILA! te lényegében a rajongóidat /ti baseball rajongókat/ küldted el: “ha továbbra is ezt a stílust fogjátok erőltetni, akkor kérlek titeket keressetek egy másik sportágat.” tényleg ennyire jól áll a magyar baseball? készítünk egy blogot amivel titeket reklámozunk és erre tessék? nem tudok mit reagálni. nem is értem!! szerintem nincs /legalábbis egyelőre/ két balga akik azért utazgatnának mindenfelé ahol baseball pálya van, mert szeretik a baseballt és mert szeretik a magyar baseballt. mi vagyunk a rajongóitok és erre tessék!!!!!!!!!! olyan mondatokba és szavakba kötsz bele amibe nem kell. béla bá a legszimpatikusabb arc és remélem a beszámolóból is érezhető! és kérlek ne kezdjünk el vitázni! gyönyörű győzelem volt sében. remélem vasárnap szép mérkőzés lesz. a baseball a lényeg. ennyi.

  6. szenyo

    nekem tetszett az irás….
    szerintem nincs semmi rossz abban, ha kicsit irónia is van benne…
    a Kauf diszkóbicepszén is jót röhögtem, és ezt a meccsbeszámolót is szivesen olvastam.
    Szerintem nem bánt senkit.

  7. Brecsi

    Szerintem sincs semmi rossz Béla bá megítlésében. Senki nem írta, hogy rossz lenne az amit csinál. A többi dolog is ül, hiszen ők így látták, hát ezt írták le. Gondolom a másik bíró olyan jól vezette a meccset, hogy fel se tűnt, hogy ott van:) (Azt mondják a jó bíró ilyen)
    Inkább írjuk le az igazat, hogy aki olvassa az tudja meg, hogy ilyen körülmények között is lehet sportolni és nem kell mindent elhinni a nyüsszögő focistáknak, hogy nem jó a gyep, meg ilyen baromságok:)

  8. rr.)

    mindegy, azért augusztus 17-én csak kimegyek a népstadionba focimeccset nézni. kövezzetek meg!
    (ja, és ezt sajnos csak atya látta így, én messze-távol sem voltam.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük