Cuba Libre! (I.)

A KEZDETEKTŐL FIDELIG

1864 óta játszanak baseballt (beisbol) Kubában. Európában ezidőtájt lett sportág a velocipédezésből, megrendezték az első wimbledoni tenisztornát, megalakut az FA – ezzel elváltak a rögbi és a futball útjai – és az I. Internacionálé Marx Károlyostul, itthon pedig negyvenezer nézőt vonzott a pest-budai regatta.

050411esteban

Egy amerikai egyetemről hazatérő srác, Nemesio Guillot vitte az első ütőket és labdákat Kubába, majd a Matanzas-öbölben kikötő jenki hajók matrózai játszották az első bemutató meccseket, amiknek akkora sikerük volt, hogy 1871-ben Esteban “Steve” Bellán már a Nemzeti Liga elődjében profiskodott. Három évvel később pedig megrendezték az első kubai csapatok közti mérkőzést is, a Bellánt és a későbbi profiliga-alapító Emilio Sabourínt a soraiban tudó Club Havana 51-9-re lépte le a Matanzas-t.


1878-ban, a világon másodikként, csupán két évvel a Nemzeti Liga alakulása után három csapattal elindult a Kubai Profi Liga, az első bajnok a Bellán trenírozta Club Havana lett, megelőzve a Matanzast és az Almendarest. A következő idényben az amerikai George McCullan, a Colón elkapójátékosa megcsapta a Kubai Liga első home run-ját, a rákövetkezőben Carlos Maciá, az Almendares dobójátékosa elsőként buntolt – még azelőtt, hogy John McGraw ugyanezt tette volna a Baltimore Oriolesban. Nem meglepő módon kubai volt az első csak feketékből álló csapat, a Cuban Giants. A klubok rendkívül népszerű bemutatóturnékat tartottak, olyannyira,hogy miután elterjesztették a játékot Mexikóban, Puerto Ricóban és Dominikán, a kubaiak kiérdemelték „a baseball apostolai” nevet.

050411almendares

A Red Sox – Yankees rivalizáláshoz hasonlítható párharcuk 1894-től datálódik, amikor is először nyerte el a bajnokságot az Almendares (azóta 71 bajnoki címet gyűjtöttek) a Club Havanától (74). 1891-ben már Kubába jártak telelni az ami nagyágyúk, a New York Giants, a Phillies vagy később a Brooklyn Dodgers, akik a legjobb játokosokat persze el is szipkázták a szigetről. José Méndez, „a kubai gyémánt” 20 évesen 25 inninget szórt zsinórban az ellenfeleknek pont nélkül a Dodgersben, Dolf Luque 1.93-as ERA-ja a Cincinatti Reds színeiben a mai napig a legkomolyabb dobóteljesítmény latin-amerikai játékostól a major ligákban.

1939-ben Nicaraguát és az USA-t verve megszerzték az ország első világbajnoki címét a Havannában rendezett amatőr VB-n, majd ezt még háromszor megismétlték – ugyancsak otthon. Floridában sorra alakultak az imigráns klubok, a Cuban Stars az amerikai Negro-ligában indult. (Nem vicc, tényleg Negro-ligáknak hívták a fekete bajnokságokat, Martin Luther King még több, mint húsz év múlva látta csak álmát.) 1946-ban már a Nemzeti Liga All Star csapata ruccant le télen 7 mecssre bemutatózni a kubai All Star csapat ellen, majd még ugyanebben az évben 31 000 néző zsúfolódott be a vadiúj Gran Estadio del Cerro-ba, hogy megnézze az Almendares–Cienfuegos bajnokit. 1948-tól elindították a Serie del Caribe-t, ahol Kuba, Panama, Puerto Rico és Venezuela csapatai játszottak egymás ellen. 1960-ig megszakítás nélkül megrendezték minden télen, majd 1970 óta ismét, Kuba helyett azonban Dominika, Panama helyett pedig Mexikó csapatai szerepelnek.

050411minoso

Amíg 1951-ben Minnie Miñoso a Chicago White Sox játékosaként nyerte el a The Sporting News American League Rookie of the Year díját, addig Havannában csiricsáré inges jenki politikusok, maffiózók és egyéb miami díszpintyek verték el a pénzüket kaszinókban és bárokban, de már szívükön hordozták a kubai munkásosztály szenvedéseit a lánglelkű baseball-rajongók: Fidel és Che.

(folyt.köv.)

One thought on “Cuba Libre! (I.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük