Monthly Archives: július 2005

Még mindig játékok

050731-mvp2005

Az MVP Baseball 2005 az idei első félév harmadik legnépszerűbb játéka Amerikában, derül ki az NDP Group sajtóközleményéből. Az amerikai videójáték-piac eladásai 21%-kal nőttek a tavalyi első félévhez képest, és immár 4,1 milliárd dollár bevételt hoztak a konzolok gyártóinak és a játékok fejlesztőinek. A PC-re írt játékok eladásai és a konzoleladások csökkentek, így a kiugró emelkedés az új hordozható eszközök – PSP, GBA – sikerének köszönhető.

A top tízes lista:

  • Gran Turismo 4 (PS2)
  • Pokemon Emerald (GBA)
  • MVP Baseball 2005 (PS2)
  • Star Wars III (PS2)
  • GTA San Andreas (PS2)
  • God of War (PS2)
  • Zelda: The Minish Cap (GBA)
  • Resident Evil 4 (GCN)
  • Midnight Club 3 (PS2)
  • Star Wars III (XBX)

A teljes sajtóközlemény itt olvasható.

Playball » játék

050730-playball

Az MLB.com is kijött a maga – most divatos, tetrisz-szerű – addictive matching game-mel, a Playball-lal. A játéktípus lényege, hogy egy adot méretű táblán megjelenő kövekből minél gyorsabban minél többet rendezzünk hármas-négyes-ötös sorokba/oszlopokba.

Hogy mitől baseball-os ez a verzió? Attól, hogy baseball-sapkát, baseball-labdát, baseball-cipőt, bázis- illetve rágógumit, stb. mintáznak a figurák, amikből az alakzatokat ki kell raknunk, és amiket a program szimplának (3 ugyanolyan), duplának (4 uo.), tiplának (2×szimpla) és home run-nak (5 uo.) nevez.

A letölthető próbaverzió 27 megát foglal merevlemezünkön, viszont az online játszható butított játékkal ellentétben választhatunk kedvenc csapatot, így hát nem meglepően kedvenc játékosaink képeivel jutalmaz minket a szintek (inningek) sikeres teljesítése esetén. No és nem mellesleg a netverzió szigorúra szabott játékideje – kábé tíz perc – helyett egy órára – ez a tesztverzió átka – bír elképesztően kataton állapotba ringatni. (Korántsem véletlen az addiktív jelző.)

A letöltés óta eltelt időben egy out-ot kaptam – a rendelkezésedre álló idődből való kifutást nevezik így persze, és természetesen három után jön a Game over. Ne a gályapadon telepítsd!

Continue reading

Baseball Blues

050729-hamill

Él Angliában egy blues-énekesnő, bizonyos Claire Hamill. Claire Észak-Kelet Angliában, Midddlesbrough mellett született és nőtt fel. 17 éves volt, amikor 1971-ben megjelent saját maga írt első albuma, a ‘One House Left Standing’. Ezen az albumon kapott helyet – kilenc másik szám mellett – a ‘Baseball Blues’ című nóta. A dal nem aratott világsikert, talán senki sem emlékszik már rá, őszintén szólva sok köze a baseballhoz mint sporthoz nincs is, de úgy gondoltam, egy rövidke megemlékezést megérdemel tőlünk.

A dalba bele lehet hallgatni az énekesnő honlapján! Jó szórakozást hozzá!

Claire Hamill: Baseball blues (1971)

I’ve got the baseball blues
Because my baby ain’t got no baseball shoes
I’ve got the baseball blues
Because my baby ain’t got no baseball shoes
Well I asked him, honey, what do you want
He said, honey baby, there’s only one thing I want
And that’s some baseball shoes
And that’s why I got the baseball blues

I’ve got the baseball blues
Because my baby ain’t got no baseball shoes
I’ve got the baseball blues
Because my baby ain’t got no baseball shoes
Well I have been to the store
One, two, three, four times
I said, hey mister have you got any more
Of them baseball shoes
Because my baby has got no baseball shoes

Continue reading

There goes my baseball cap…

Na mi az, ami a baseballról mindenkinek – még a nagyapámnak is – eszébe jut? Hát a baseball-sapka! Mindenki ismeri! Sőt hordja! Az eredetileg csupán sportkarrierre szánt fejvédő legfőbb funkciója a szem napfény előli védelme volt, de mára ennél sokkal többre vitte. A sapka hihetetlen gyorsan teremtett divatot, ma már nem csupán az óceán túlpartján számít természetes viseletnek. Híre, divatja szinte mindenhol megelőzte magát a sportot. Kultusza van, sőt több annál, ez a legamerikaibb viselet a világon.

Ma már hordja kisfiú, kislány, apuka, anyuka, nagypapa, nagynéni, az idegenvezető, a turista, a boltos, a vevő, a festő, a fuvaros, a földmunkás, a színész, a zenész, és ha már itt tartunk:

Hordja a nyolcadik utas, vagy a benzinkutas,
A kerületi díjbeszedő,
Hordja a szomszéd fia, vagy a faluban a bika,
A pult mögött az eladónő.

Hordja a postás, hordja a főportás,
A tanár, a liftkezelő,
hordja a házmester, kinek a ház nem kell,
A miniszter, a buszvezető…

/Rapülők

Tekintsünk csak vissza, honnan is indult ez a fényes karrier?

Mindennek az őse

1849. április 24-én a new york-i Knickerbockers Baseball Club elkészíttette a történelem első baseball egyenruháját, ennek egyik része volt az akkoriban még szalmából készült kalap. Néhány évvel később a csapat áttért egy speciális, könnyű gyapjúból szőtt merinó kalapra, ami már nagyban hasonlított a mai idők baseball-sapkájához, volt egy korona része valamint a jól ismert napellenzős karimája.

Csillag van születőben

Az 1860-as évektől kezdve aztán megszaporodtak a stílusok, formák, az akkori idők egyik legnépszerűbb sapkáját a Peck & Snyder nevű sportszergyártó cég készítette, ez a modell “No. 1.” néven vált ismertté. Ezt a típust viselte a legtöbb első osztályú csapat, úgy mint a Brooklyn Excelsiors, Philadelphia Athletics, New York Gothams és a New York Mutuals. A sapka ekkor már logót is kapott, egy csillag alakú minta díszelgett mindegyiken. A sapka akkori ára 1,25 és 2 dollár között mozgott, attól függően, hogy a jó minőségű gyapjúból, vagy az olcsóbb flanel anyagból készült.

Continue reading

Köszönjük

Köszönjük mind a huszonnégy ránk ikszelőnek, hogy ránk ikszeltek a hvg.hu GoldenBlog közönségszavazásán, amivel a közös blog kategóriában – felettébb erős mezőnyben – 10. helyezést értünk el.

Alapszakasz után II.

ÓBUDA BRICK FACTORY

12 győzelem – 2 vereség

Sorozatom második felvonása következik, melyben a jelenleg második helyen álló Brick Factory csapatát nézem át. Második helyük a tabellán szinte kötelezőnek mondható, hiszen a tavalyi bajnok idén sem rossz csapat, talán még erősebbek is, mint az elmúlt évben. Tehát, akkor jöjjön aminek jönnie kell…

Kezdetben vala egy csapat, melynek neve Magyar Baseball Club volt, már innen ismerhetjük Tóni bácsit, aki az edzéseket irányította. Majd miután sorra alakultak az új csapatok, szóba jött, hogy a név már nem időtálló, hiszen jelentése egy Club mind felett. Mivel ekkortájt a csapat az Óbudai Téglagyár pályáján edzett (18-as busszal sokáig) szinte adta magát a név. És megalakult – nem a Clubszövetsége – az Óbuda Brick Factory, és a csapat azóta is ezen a néven fut. Minden budapesti klubnak van némi kötődése a BF-hez. Innen vált ki annak idején a Hungarian Astros, majd innen vándoroltak el játékosok megalapítva a Bp. United csapatát az Islanders játékosokkal, a BF-ből ered a Bp. Players teljes gárdája, a mostani Szentendre játékosok között is találunk ex-téglagyárit, és ne feledkezzünk meg az idén alakult Emigrants SE-ről sem, hiszen az ottani játékosok nagy része is Tóni bácsi kezei alól került ki. Talán a 424 az egyetlen, akinek nem sok köze van a BF-hez, maximum annyi, hogy a pályájukon játszanak. Joggal merül fel a kérdés, miért nem Óbuda Team Factory a csapat neve.

A bajnokságok történetében sokáig vezető szerepet töltött ba a csapat – bár bajnokságot nem nyertek – az első négy között mindig ott voltak. Majd váratlan hanyatlás következett, 2001-ben csupán a 7. helyen végeztek, és még ezt is alul múlták 2002-ben, amikor csak a 8. helyet sikerült megszerezniük. Ezekben az években a húzó emberek a Szentendrében szerepeltek, és szinte teljesen új garnitúrával kellett felvenniük a versenyt a többi csapattal szemben. Állandóságot talán Kalocsai Balázs és Lázár Valentin jelentett, akik végig kitartottak a csapat mellett, bár szerintem bennük is megfogalmazódott a váltás gondolata. De maradtak, és jól tették.

Continue reading

Idegen testű múltunk: a méta

A tegnapi cikk a fáraók sportjáról, a baseball és a softball olimpiai kizárása, majd a Vida Peti megjegyzése kapcsán megindult „véleménynyilvánítások” hatására utánanéztem mennyire „idegen test”, mennyire kis kultúrkör játéka is ez a „bézból”. Aki olvasta a hozzászólásokat, láthatta hogy sokan egy ősi magyar játékhoz, a métához hasonlították a baseball-t. Nem hinnétek el milyen információkat találtam.

Először is mellékelek két képet, melyeken magunkra ismerhetünk, illetve megfigyehetjük milyen ismerős formájú a méta pálya.

Porzsolt Lajos (Magyar Labdajátékok Kézikönyve, Bp. 1885) megállapítása szerint a labdajátékok legvirágzóbb ideje Mátyás király és a Báthoriak korában volt. Akkoriban ez igazi sportmulatság volt, főurak, idegen lovagok, királyok játszották. A társadalom minden rétege nagy figyelemmel fordult a labdajátékok felé, melyek ez idő tájt váltak nemzeti játékká. A labda lehetett lyukba terelgetett (kótyázás), vagy ütőfával röptetett (méta). Róbert Károly korában a harci gyakorlóhelyeken is játszották, a várjátékokat megidéző csapatjáték aranykora az 1500-as években II. Lajos király idejében is tartott, amikor már a népi és a lovagi méta játékok különböztek is egymástól. Talán fogalmazhatok úgy is, hogy erősségi fokozatok és felállási módok alakultak ki. Kvázi az out-ot a lovagok izomból vágták, míg a köznép azért finomabban csinálta meg. Igen, jól olvassátok, az out-ot, hiszen a játék lényege hogy az ütőknek (támadóknak) minél több várat (base-t) kell elfoglalni, és haladni az utolsó felé, amiért pontot kaphatnak, míg az elkapók (védők) pedig az elütött labdát elkapva, azzal meg kell érinteni az kiindulási vonalat (home, méta vonal), a futót pedig fogságba kell ejteni (out). És a legszebb az egészben, hogy egy laza homerunnal a fogságba ejtett csapattársat ki lehet szabadítani, vagy ha nincs fogoly, akkor két pontot ér az ütés. Nahát, epésen megjegyezhetjük: Mennyire messzire is áll a magyar ember a baseballtól!

De térjünk vissza a témához.

Continue reading