Idegen testű múltunk: a méta

A tegnapi cikk a fáraók sportjáról, a baseball és a softball olimpiai kizárása, majd a Vida Peti megjegyzése kapcsán megindult „véleménynyilvánítások” hatására utánanéztem mennyire „idegen test”, mennyire kis kultúrkör játéka is ez a „bézból”. Aki olvasta a hozzászólásokat, láthatta hogy sokan egy ősi magyar játékhoz, a métához hasonlították a baseball-t. Nem hinnétek el milyen információkat találtam.

Először is mellékelek két képet, melyeken magunkra ismerhetünk, illetve megfigyehetjük milyen ismerős formájú a méta pálya.

Porzsolt Lajos (Magyar Labdajátékok Kézikönyve, Bp. 1885) megállapítása szerint a labdajátékok legvirágzóbb ideje Mátyás király és a Báthoriak korában volt. Akkoriban ez igazi sportmulatság volt, főurak, idegen lovagok, királyok játszották. A társadalom minden rétege nagy figyelemmel fordult a labdajátékok felé, melyek ez idő tájt váltak nemzeti játékká. A labda lehetett lyukba terelgetett (kótyázás), vagy ütőfával röptetett (méta). Róbert Károly korában a harci gyakorlóhelyeken is játszották, a várjátékokat megidéző csapatjáték aranykora az 1500-as években II. Lajos király idejében is tartott, amikor már a népi és a lovagi méta játékok különböztek is egymástól. Talán fogalmazhatok úgy is, hogy erősségi fokozatok és felállási módok alakultak ki. Kvázi az out-ot a lovagok izomból vágták, míg a köznép azért finomabban csinálta meg. Igen, jól olvassátok, az out-ot, hiszen a játék lényege hogy az ütőknek (támadóknak) minél több várat (base-t) kell elfoglalni, és haladni az utolsó felé, amiért pontot kaphatnak, míg az elkapók (védők) pedig az elütött labdát elkapva, azzal meg kell érinteni az kiindulási vonalat (home, méta vonal), a futót pedig fogságba kell ejteni (out). És a legszebb az egészben, hogy egy laza homerunnal a fogságba ejtett csapattársat ki lehet szabadítani, vagy ha nincs fogoly, akkor két pontot ér az ütés. Nahát, epésen megjegyezhetjük: Mennyire messzire is áll a magyar ember a baseballtól!

De térjünk vissza a témához.

Több szabályleírást is találtam, aminek az lehet az oka, hogy ahány megye annyi módozata volt a játéknak: méta, longa méta, hosszú méta, kör méta, vár méta, szaladós méta, kifutós, várasdi és még sorolhatnám. Furcsa nevek, de a lényeg mindig ugyanaz volt. Az egyik csapat pontot, szerez, a másik csapat ezt megakadályozza, utána cserélnek. Tisztára mint egy inning… Nézzünk meg egy „hivatalos” szabálykönyvet:

Általános szabályok:

Megjelölünk egy 14 m (nagyoknál 20 m) átmérőjű kört. Meghúzzuk a kör egy érintőjét és ettől 2 m-re (nagyoknál 6 m) azzal párhuzamosan a métavonalat, ez lesz az ütési hely. Ettől a vonaltól a kör területe felé kell az ütéseket végezni. A játszók két csapatra oszlanak (elkapók és ütők csapata). Az egyik csapat üt (amelyik a métavonal mögött sorakozik fel), a másik csapat, pedig a körben, és körülötte szétszóródva a kiütött labdát kapja el, és juttatja vissza minél hamarabb az adogatónak(!) , akit szintén az elkapó csapatból választanak.

A játék az alábbi:

Minden sikerült ütés után az ütő rögtön futásnak eredhet, hogy körbefusson, és közben a körön elhelyezett várakat megérintse. Aki már futásnak indult mindaddig fut, míg a kiütött labdát az ellenpártiak visszadobják az adogatónak, aki azt a lehető leggyorsabban leérinti a vonalra. Ha valaki nem ért be a métavonal mögé, az a várban biztonságban maradhat, de fognia kell a várat, mert abban a pillanatban, amikor a feldobó játékos a labdát leérintette a métavonalra, és azt kiáltotta: ÁLLJ! Minden körülfutás egy pontnak számít. Az ütőnek háromszor lehet suhintani, de ha az ütő a legkisebbet is érintette a labdát, azonnal futásnak eredhet, mert az ütés ekkor érvényes. A körbefutásokkal magasabb pontszámot elért csapat a győztes. A pályák szélét a métavonal és az oldalvonalak mentén ki fogjuk tűzni a pálya a métavonal, és a két oldalvonal által lehatárolt terület, amely a métavonallal szemközt nyitott, így hosszanti irányban az ütések nagyságán múlik ki mekkora pályát használ.

Részletes szabályok:

» Az ütőkre vonatkozó szabályok:

Az ütő azzal jelzi az adogatónak, hogy kész az ütésre, hogy az ütőt hozzáérinti a dobó kezében lévő labdához (‘lepuszilás’). Ez minden ütés előtt kötelező! Fontossága abban rejlik, hogy egyértelművé válik, a dobó és az ütő egymásra való figyelme. Minden ütőnek összesen három próbálkozása lehet. Minden próbálkozás ütésnek számít, amelyben az ütő meglendítve a métaütőt el akarja ütni a labdát. Ha egyik alkalommal sem találta el a labdát, kiáll az ütő a métavonalhoz, és a következő “sikeres” ütők bármelyik érvényes ütésénél futhat. Ha az ütő a legkisebb mértékben is érinti a feldobott labdát az már ütésnek számít, tehát futhat vagy – ha az ütő úgy ítéli meg, hogy nem érdemes – a métavonalhoz állva várni a következő jobb ütésre, és akkor futni. Ha a lepuszilás után az ütő úgy érzi, hogy a feldobott labda valamiért nem felel meg neki, három esetben kérhet új dobást. Természetesen csak akkor, ha nem lendítette meg az ütőt. Folyomány: a dobó szándékosan nem dobhat rosszat, mindenkor köteles az ütő kérését a tőle telhető legjobban teljesíteni. Ütni olyan technikával ütnek a játékosok, ahogy akarnak és tudnak, de a társaik testi épségére nagyon vigyázva. (Nagyon fontos megjegyeznetek a következőt: a métavonal mögött állók ügyeljenek arra, hogy ne álljanak az éppen ütő játékoshoz túl közel, mert ütéskor vagy ütés után az ütő lendületből komoly sérüléseket okozhat.) Ütni bármilyen nagyot lehet, de csak előre érvényes az ütés. A labda a kijelölt pályát oldalra csak gurulva hagyhatja el, ha oldalt a pályán kívül ér földet, nem érvényes az ütés. – Az ütő csapat tagjainak mindenkor úgy kell elhelyezkednie a métavonal mögött, hogy a feldobót semmi esetre se akadályozzák a visszadobott labda elkapásában. Az első ütősorrend kötelező, vagyis mindenkinek ütnie kell legalább egyszer a kezdő körben. (A befutó nem üthet olyan helyett, aki még egyáltalán nem ütött.) Az ütők csapata nem foghatja meg a labdát, de ha mégis hozzáértek kézzel a lasztihoz, azért pontlevonás jár. Sem az ütő, sem más az ütő csapatból nem léphet be a métavonalon belülre. Ha valaki belép, akkor rögtön futnia kell, és nem térhet már vissza, de ha úgy lép ki, hogy még nem ütött, akkor kiesik, és börtönbe kerül.

» A feldobókra vonatkozó szabályok:

A feldobót az elkapók csapatából választják a játékosok. Ő az, aki az ütéshez segíti az ütők csapatát, azzal hogy kérésük szerint feldobja a labdát. Fontos szerepe még, hogy az elkapók által visszadobott labdát, amilyen gyorsan csak tudja, a métavonalra tegye, és közben azt kiáltsa, hogy “ÁLLJ!”. No és figyelje ki azt, aki nincs a várban, pl. akkor, amikor az ütőjátékos ütéshez készülődik, mert ha ebben az esetben leteszi a labdát, az a játékos kiesik, ha nem ért be a várba. Az elkapók csapata a feldobóját egy játékon belül nem cserélheti. Métavonal mögött az elkapók csapatából csak a feldobó tartózkodhat. Az “ÁLLJ”-t csak a feldobó kiálthatja, és ez csak akkor érvényes, ha:
– a labdát kezében fogva azt a métavonalon tartja mindaddig, amíg a futók helyzete nem tisztázódott;
– a labdát a métavonalra rakta;
– az “ÁLLJ!” hangosan és egyértelműen hangzott el. (Kiáltani kell!)
Ha a lecsapás közben kiejti a kezéből a labdát, nem érvényes a vezényszó. Az elkapó a labdát a métavonalon bárhol lecsaphatja, de a lecsapás csak ott érvényes.

» Az elkapókra vonatkozó szabályok:

Az elkapók a játéktérben szóródnak szét, úgy hogy minél könnyebben el tudják kapni a labdát. Ha az elkapó csapat tagjai közül, valaki a levegőben elkapja az ütés után a labdát, akkor mindenki visszamegy ahhoz a várhoz, ahol utoljára tartózkodott, az ütő pedig a métavonalhoz állva a következő ütő ütésnél futhat. Ha az elkapók csapatának egy tagja elkapja a labdát, azzal nem futhat, hanem már csak dobhatja.

» A futókra vonatkozó szabályok:

Futni bármikor lehet, de amint az “ÁLLJ” elhangzik, és valaki nincs várnál, vagy a métavonalon belül, az kiesett, és bevonul a börtönbe, ahonnan csak az egy ütésre körbefutó mentheti ki. (Ez azt jelenti, hogy akkor is lehet futni, ha a feladó a kezében tartja a labdát, vagy éppen feldobta az ütőnek. Ha ilyenkor a futó kiugrik, azzal kockáztat, de adódhat olyan eset, amikor más választási lehetősége nincs. Ilyen lehet például akkor, ha ketten maradnak az ütőcsapatból: az egyik éppen ütni készül, a másik pedig az egyik várnál tartózkodik. Ebben az esetben szükség lehet a kiugrásra akkor is, ha nem biztos az ütés utáni beérkezésben. Ez a szabály nagy önfegyelmet kíván a játékosoktól, mert vészhelyzet nélkül is adódnak olyanok, akik kiugranak, de ezzel saját csapata esélyeit kockáztatja feleslegesen.) Amikor egy csapatnak elfogyott az ütőjátékosa, akkor térfélcsere van. A várakat futás közben kézzel kell megérinteni, és a beérkezés is csak így érvényes. A várakban tartózkodni csak úgy lehet, hogy kézzel a várat fogni kell folyamatosan kiugrásig. Ha többen tartózkodnak egy várnál, akkor is mindenkinek fognia kell a várat. Egymás fogása nem érvényes! Aki elengedte a várat, futnia kell, már nem térhet vissza a várhoz. Minden befutó ember, aki a várakat érintve több ütés alatt körbefutotta a pályát, szerez a csapatának 1 pontot. Az az ütő, aki saját ütése alatt (az ütéstől addig míg a feldobó a labdát a vonalra nem teszi) körbe futotta a pályát, kiszabadít minden foglyot, ezen felül megkapja a csapata a befutásért járó 1 pontot.

» Még néhány általános, és a lebonyolítással kapcsolatos tájékoztatás:

A mérkőzéseket két félidőre bontva tervezzük. A bajnokságon cserére nincs lehetőség, de sérülés esetén a tartalékos játékos beállhat. Minden mérkőzést két bíró vezet. Egy a pontozást vezeti, egy pedig a kérdéses szituációk elbírálásában vesz részt. Szabály: A VÉGSŐ DÖNTÉS A BÍRÓÉ! Amennyiben az állás két félidő után is döntetlen, akkor a következő módon dől el ki a győztes: előáll két ember mindkét csapatból, és egymás után ütnek egyet- egyet, majd csapatonként összeadjuk az ütéseik hosszát, így az győz, akik ketten együtt (egyazon csapatból) nagyobbat ütnek, mint a másik csapat képviselői.

Nos, ha figyelmesen elolvassátok a szabálykönyvet, azt hiszem találhatunk néhány hasonlóságot a baseball-al. Porzsolt Lajos 1885-ben kiadott Magyar Labdajátékok Kézikönyve című művében biztosan még részletesebb történelmi leírást is találhatunk, talán eredeti kifejezésekkel is, de ezt sajnos nem tudtam megszerezni, a fentebb említett részeket is a neten találtam. Viszont belefutottam egy olyan leírásba, ahol érdekes kifejezéseket használnak. Csapatkapitány – király, kiválasztás – adj-végy katonát!, védett hely – vár, labda – szőrlapta /tehén-, vagy lószőrből/, elkapók – hagyítók, minden ütő fogságban – ki vannak. Érdekes szavak, tetszenek. Végső soron még az is előfordulhat hogy egy ilyen méta verseny alkalmával egy nyugatról érkezett “király”, talán pont angol, nagyon megkedvelte ezt a játékot, és hazavitte magával, a többit pedig elfantáziálhatjuk Alexander Cartwright első baseball-szabálykönyvéig. Kérdem én, mennyire is áll távol tőlünk egy olyan játék- amelyet nem két kapura, kosárra, térfélre stb. játszanak? Szeretném, ha ezt a cikket azok is olvasnák, akik hülyére fikázták a büdös jenkik idióta értehetetlen játékát. Mert lehet, hogy nem is az övék.

18 thoughts on “Idegen testű múltunk: a méta

  1. gabesz

    vagy egyszerűen csak a két kedves sportdiplomatánk futhatná át a cikket, és kérhetne egy kis bocsánatot!
    Mike, ez férfi munka volt!!!

  2. gabesz

    annyira szívembe mart a cikk, hogy írtam egy mailt a MOB-nak 🙂
    kiváncsi leszek, válaszra méltatnak-e legalább…

  3. simonyi

    sziasztok!

    Látom másoknak is szívébe mart a MOB. Szombaton lesz egy közgyülés, szeretném felvetni, hogy keményebben kérjük számon a két föf…. kalap nyilatkozatát.

    nagyon jó hogy megtaláltad a méta leírását. köszi.

  4. Dávid EMI

    Ja, erről a méta-baseball összefüggésről én is írtam a szakdogámban + az egyik hetilapban az EMI-ről szóló 🙂 cikkben. Gondoltam hátha kicsit felvilágosíthatom a kapukhoz szokott magyar népet, de a Sportos fórumozók szövegeit látva ez nem nagyon sikerült. 🙁 Egyébként keressetek rá a Méta Bajnokságra a gugliban, idén is volt májusban a Balatonnál. Lehet, hogy kéne velük beszélni, hátha együtt tisztára moshatjuk a jenkiző, mekdonálcozó f*szok fejét!

  5. Dávid EMI

    Most néztem meg a szakdogámban, hogy én milyen könyvből írtam a métát. Tehát:
    Lázár Katalin: Népi Játékok Planétás Kiadó, 1997
    Lukácsy András: Népek Játékai Móra Ferenc Ifiúsági Könyvkiadó, 1977

    Lehet, hogy csak az egyikben van, a másikat meg csak beírtam, hogy teljen a bibliográfia. 🙂

  6. Dávid EMI

    Most néztem a baseball.hu-n, hogy a Debrecen-Astros meccs eső miatt el lett halasztva. A dátum: 2005.07.24.
    Szólhattatok volna előre és akkor nem aznap megyek nyaralni! :)))))))))

  7. Johnny

    Mike32, szuper munkát végeztél!Nem lehetne valahogy ezt az írást az NSO-ra feljuttatni?Ott valószínűleg sokan olvasnák és ha legalább a sok gy*kér közül egy párnak a véleménye megváltozna az már legalább haladás lenne.Meg akkor sokan megtudnák, hogy az a két “szúúúper” sportVezér milyen hülyeséget dumál.

  8. turcsi66

    Dicseret a munkadert! Ha valaki ismeri az amerikai T-ball [7ev alatti korosztaly] szabalyait akkor meg tobb hasonlosagot talal, mivel — ott a kozepen levo dobo jatekosnak [egy kb 2meteres korben all de nem o dob hanem az uto jatekos edzoje] vissza dobhatjak a labdat es ha o ott a koron belul feltartott kezevel allj kiallt a futo jatekosoknak kotelesseguk megallni – ha mar haromnegyed utat megtett a futo a bazis kozott akkor megkapja a bazist.[ha a koron kivul kiallt allj-t az nem ervenyes tehat megy a meccs tovabb ]

  9. Mike32

    Uraim! Köszönöm az elismerő szavakat! Örülök hogy tetszett mindenkinek… remélem…:) Hogy az NSO-n megjelenik-e azt nem tudom, mindenesetre biztos hatásos lenne :)))

  10. Mike32

    Köszi Szali!
    A számodat viszont csak itt bitorlom, pályán csak a 23 lehetett az enyém… vajon kié lehet a 32 ? :)))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük