Mai Népszabi

Vida Peti írása a mai Népszabadságban:

Baseball: az idegen test?

Tulajdonképpen örömmel olvastuk Havannai embereink című kedves cikküket a baseballról. Többek között azért is, mert viszonylag ritkán kapunk elfogulatlan, őszinte visszajelzést, miként látja egy külsős a “mi sportunkat”.

Ennek köszönhetően rájöttünk, hogy az érdeklődők több információt érdemelnek a játékról, illetve azokról a körülményekről, ahogyan a baseball és a softball lekerült az olimpia programjáról. A baseball a drukkereknek izgalmas és a látszat ellenére pörgős, szórakoztató, a játékosok részéről pedig kimondottan fizikai teljesítményt és szellemi frissességet, gyors döntést igénylő sportág. De ezt csak azok tudják, akik nem hírből ismerik ezt a sportot, hanem rendszeresen űzik vagy ismerik a szabályait. Magyarországon 1992 óta létezik a szövetség, amely jelenleg közel félezer igazolt baseball- és softballjátékost számlál.

Mi, akik a magyar baseballt és softballt szervezzük, játszszuk, továbbá igen sokat áldozunk érte mind a szabadidőnkből, mind a zsebünkből, igen sértőnek és elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, amelyet prominens hazai sportvezetőink nyilatkoztak a két sportág olimpiai programról való levétele kapcsán. Engedjék meg, hogy a két rövid nyilatkozatot itt megismételjük:

Schmitt Pál: “Úgy érzem, a baseball és a softball elvesztése nem nagy veszteség: ez a két sport elég frissen került be a programba, és nem tudott gyökeret verni az olimpiai családban.”

Aján Tamás: “A baseball és a softball kicsit idegen test volt a programban. (…) Véleményem szerint már az elhibázott lépés volt, hogy a nyolcvanas években zöld utat kaptak.”

Mindkét vélemény több szempontból messzemenően elítélendő és sértő számunkra. Sportvezetők, akik az ország/világ sportját képviselik, nem tehetnek különbséget sport és sport, szeretett és nem szeretett sport között. Mi alapján jelentik ki, hogy nem nagy veszteség? Mi alapján mondják, hogy nem tudott gyökeret verni? Egyáltalán, az urak ismerik-e ezeket a sportágakat? Egyébként a baseball több mint 100 éve olimpiai sport, 120 országban közel 100 millió igazolt sportoló baseballozik és softballozik, három kontinensen rendeznek profi- vagy félprofi bajnokságokat. Mi az ítélkezés alapja? A nézettség, a játékoslétszám, a médiában való szereplés vagy hogy hány országban űzik ezeket a sportokat? Vagy az elfogultság, az abszolút szubjektív ítélkezés? Mit jelent az a kifejezés, hogy “idegen test”? Az athéni olimpiát követően a nézettséget, jegyeladásokat figyelembe véve rangsorolták az ott szereplő 28 sportágat: mind a baseball, mind a softball a mezőny első felében végzett. Nem vagyunk benne biztosak, hogy a NOB-tagok valóban tudták azt, hogy miről, milyen kritériumok alapján szavaznak. Nyilatkozataikból legalábbis ez derült ki. Szomorú, hogy ilyen “sportemberek” képviselik a világ sportját és hoznak döntéseket.

Mint minden magyar sportrajongó, mi ugyanúgy örültünk annak, hogy a vízilabda, az öttusa és a kajak-kenu maradt az olimpiai műsorban. Egy dolgot azonban félreértett a közvélemény: ezek a sportágak nem a baseball és a softball helyett maradtak benn, ugyanis nem volt muszáj egyetlen sportágat sem levenni az olimpia programjáról. Viszont van tucatnyi ország, ahol a baseball számít olyan “nemzeti sportnak”, mint a fent említettek nálunk. Azokban az országokban ugyanolyan keserűséget okozott ez a döntés, mint nálunk okozott volna, mondjuk, az öttusa elvesztése. Szerencsénkre határainkon kívül valószínűleg nem olvasták Schmitt és Aján nyilatkozatait. Ezért mi érezzük úgy, hogy meg kell védenünk ezt a két sportágat.

A NOB döntését követően a Magyar Országos Baseball és Softball Szövetség főtitkára közleményben reagált a történtekre és a nyilatkozatokra – tiltakozásának adva hangot. Ez a közlemény szó szerint olvasható volt a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján és a júliusi Olimpiai Hírlevélben. Illetve: mégsem szó szerint. Ugyanis kihagyták belőle azt a néhány mondatot, amely a MOB vezetőit kritizálja. Az önkéntes cenzúra, ami két évtizeddel ezelőtt még megszokott volt, most pláne nem növeli a szervezet tekintélyét.

A sportágak vezetői számára azonban nem marad más, mint lenyelni a keserű pirulát, hiszen négy év múlva újabb szavazás lesz az olimpiai programról. A mi tétünk akkor a visszakerülés lesz. A többi szövetséghez hasonlóan újra lobbiznunk kell olyan embereknél, akiknél ez eleve elvetélt kísérlet, hiszen vezető sportemberekhez méltatlanul és elfogultan kezelnek sportágakat. Milyen eséllyel lehet náluk a célunkat elérni ilyen előzmények után?

2 thoughts on “Mai Népszabi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük