Tanáriból a baseball-pályára

Általános iskolából az ember általában nem sok dologra emlékszik, mondjuk inkább úgy: szelektíven. Abból az időből megmaradt emlékek nagy része a lányok bugyijának megleséséből, a Rudeczki Peti nagynénjétől lopott eredeti NSZK-s szexújság WC-ben nézegetéséből, a technika órák technokol-gőzös idétlenkedéseiből, a babzsák + tornacipő +fehér trikó kombináció speciális szagából, na és a farsangi bálok utolsó lassúja közben, a jóelőre megfontolt szándékkal, reszkető kézzel elkövetett simogatások kínos emlékeiből állnak. Általában!
Akad nekem azonban egy ennél is élénkebb emlékem, amit egyrészt évekig nem is hagyott kitörölni az illető, másrészt mivel életem és persze jópár csapattársam életének meghatározó élménye és szereplője lett, nem is fog már soha semmi kitörölni. Ismerjétek meg ti is Tanárbá’, alias Zapi, teljes nevén Zapletál József igaz történetét.

Tanárbá a Nemesvámosi Általános Iskola matematika ill. technika tanára volt, persze akkor még Zapletál Tanár Úr néven. Tőle tanultuk meg a szöveges matemaikai feladatok megoldását, a kör területének kiszámolásának képletét, vagy éppen a lámpa működését. Aztán a nyolcadik osztály utáni nyáron, amikor a meggyötört kis agyunkból kipattant a baseball-csapat alapításának gondolata, ex-technika-matematika tanárunk (sőt az iskola igazgatóhelyettese) hirtelen más funkcióban kezdett tündökölni. Történt ugyanis, hogy kis tökösök lévén szükségünk volt egy vezérre, aki koordinálja, irányítja klubunk működédét, megszervezi a mérkőzéseinket, az utazást, a pénzügyeket felügyeli, meg amúgy is na, aki figyel ránk. Nem remélve igazán semmit, bepróbálkoztunk Tanárbánál is, hátha.

Akkor még nem is gondoltuk, hogy ezzel megváltoztatjuk mind a saját, mint szeretett technika-tanárunk életét, egy életre, éljen!

Egy szó mint száz, ekkor lett csapatunk vezetője Zapletál József, aki aztán évekig, ha jól számolom 6 vagy 7 évig, hihhetetlen megpróbáltatások közepette szinte szó szerint a vállán vitte kis csapatunkat. Meccsről meccsre, az NB III-ból egészen az NB I-be, a Dunántúl legtávolabb pontjától egészen Debrecenig. Mindezt idejét, energiáját, családi békéjét, pénzét nem kímélve. Akkoriban mi nem igazán éreztük, mennyi mindent megtett a csapatért, most már tudjuk!

A nemesvámos Tigers 2001-es csapata
Nemesvámos TigerSharks, 2001: álló sor: Sági László, Denk Tamás, Molnár Balázs, Néninger Attila, Denk Róbert; guggoló sor: Varga Zsolt, Tóth Attila, Kovács Balázs, Kovács Gábor, Kovács Géza, Zapletál József Tanárbá’

A jövőben talán egyszer elkészülő első nemesvámosi baseball-stadion neve már foglalt! Ez tuti!

Aztán pár éve a sors úgy hozta, hogy el kellett költöznie Nemesvámosról, akkor azt mondta, abbahagyja a baseballt, de mi már ekkor láttuk a hamis csillogást a szemében, cinkosan egymásra mosolyogtunk, és kb. egy évre rá már vidáman köszöntöttük frissen szervezett ificsapatának edzőjeként. A baseballt szerencsére nem hagyta abba, sőt, ezután is többször csapatunk soraiban tudhattuk, sokszor a 8-as út 134-es kilométerkövénél vettük fel, amikor meccsre igyekeztünk, és a badacsonytomaji vasútállomás Restije előtt tettük ki hazafelé.

Nyilván minden csapatnak megvan a saját “Zapija”, és ez így van rendjén. De azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy nála lelkesebb, a magyar baseballt jobban szerető, a mai napig minden megpróbáltatástól föggetlenül végtelen energiával megáldott, a baseballért mindent megtévő embert nem sokat ismerünk kis hazánkban! Le a kalappal a “Zapi”-k előtt!

És az apropó! A mai naptól Tanárbá lett a VJB új utánpótlás koordinátora! Rá-rá, hajrá, Tanárbá!

4 thoughts on “Tanáriból a baseball-pályára

  1. Jóska

    Köszönöm Gábor a méltató szavakat, sok kitartást kívánok a játékhoz és a blog müködtetéséhez. Tan’b.