Avagy „a mogyorók kimenetele”
Szóval elindultunk.
Nem volt egyszerű az elmúlt két hét, de a srácok végigcsinálták, és végülis sikeresen összeállt a magyar serdülő válogatott kerete. Az utazásra előzetesen körülbelül 12-13 órát számoltunk, és ezzel együtt azt vártuk, hogy időben meg fogunk érkezni a helyszínre, ahhoz hogy részt vehessünk a megnyitó ünnepségen. Mindez persze nem így alakult, 16 óra alatt értünk oda, ami miatt a srácok úgy másztak ki a buszból (a többszöri pihenés ellenére is) mint egy részeg lumbágós. Ennek ellenére mindenki nagyon fegyelmezetten viselte az utazás fáradalmait – már itt kezdhettem volna gyanakodni a feltűnően példás viselkedésükre – így amikor megérkeztünk, a kipakolással és a berendezkedéssel sem volt sok gond.
A szállás egyébként egy kb. 2000 férőhelyes sportcsarnok egy elkerített részén volt, míg másik két részén a litvánok, és az észak-olaszok kaptak helyet a szervezőktől. Középen, mintegy elhatárolva a három csapatot egymástól, volt egy floorball pálya, ami a későbbiekben sok örömöt okozott még a csarnok lakóinak.
Mivel az érkezésünk idején már későre járt, a litvánok már az igazak álmát aludták, ezért a kipakolást különösen csendben kellett végrehajtani. Ez volt a második pillanat, amikor megleptek a srácok minket edzőket. Tudniillik elég volt egyszer mondani nekik érkezéskor, hogy mit csináljanak és hogyan, és máris nem a jó öreg „itténalszomstipistopi” típusú ordibálós elhelyezkedést művelték, hanem a számomra eddig majdhogynem ismeretlen, fegyelmezett letelepedést. Akkor még azt gondoltam, hogy biztosan a fárasztó utazás miatt.
Másnap már esedékes volt az első meccsünk, amit a litvánokkal kellett játszanunk.
Continue reading →
