Kenny Rogers nagyon nagy napja

Kenny Rogers 2006 World Series Game 2

A veterán Kenny Rogers ma hajnalban 99 dobással bedobta magát a történelem nagy könyvébe. Aki tavaly még a Texas Rangers mezében verte a hozzá túl közel merészkedő kameramant, őt ma reggelre még a legvisszafogottabb cikkekben is minimum Szupermennek vagy Érinthetetlennek nevezik a World Series második meccse után. Az öreg 8 inningjében két basehitet engedett, azokat is az elsőben, aztán 5K-3 séta, slussz-passz. Ezzel az idei rájátszásban 23 inninges pontnélküli sorozatnál tart (23IP, 9H, 0R, 0ER, 7BB, 19K), amivel második az örökranglistán, és már csak négyre van az elsőtől, az 1905(!)-ös NY Giants Christy Mathewson-tól. Plusz kezdő dobóként az első, aki a World Series-ben 40 felett – mert a csóka 41 – nyertes meccsett tudott behúzni a neve mellé. Maximum azzal tudnak fogást találni rajta, hogy a második inning előtt az edzője kérésére valamit lemosott a tenyeréről, amit ő “csak egy kis piszok”-nak nevezett. A meccs alatt szinte végig mutatták az első és a további inningekben a kezéről lekapott közelik közötti különbséget.

A másik oldalon Jeff Weaver-nek már hatodik dobásából szóló homárt vágott Monroe, Carlos Guillen ütött szimplát, duplát és triplát is, így elég nyugodtan ütögetett össze három pontot a Detroit a végére.

Hogy aztán a kilencedik tetején Rogers cseréje, Todd Jones ne kicsit izzaszthassa le a Tigers padot, amikor két gyors out után telipakolta a bázisokat, begyűjtött egy pontot, majd farkasszemet nézhetett azzal a Molinával, aki a Mets-et kábé hasonló szituációban zavarta haza pár napja a playoff-ból. 43 ezer halálra fagyott néző ereiben hűlt még tovább a vér, de egy ground out-tal megoldotta, csakhogy bizonyítsa, rászolgált a “Hullámvasutas Jones” becenevére.

3:1 a Tigersnek, a WS állása 1:1, következő meccs keddről szerdára virradó hajnali fél háromkor St. Louis-ban az áprilisban átadott zsírúj Busch Stadium-ban. (A FOX az adást már fél kettőkor elkezdi.)