Egy sikeres baseball-klub…

[:hu]

Eleget téve barátaim unszolásának, közkinccsé teszem az egyik, baseball témában született írásomat. A dolgozat a BME Problémamegoldás tantárgyához íródott, kérem eszerint kezelni. Az unalmasabb részeket nyugodtan átugorhatjátok.

Egy sikeres baseball-klub alapítása és működtetése

(Problémamegoldás házidolgozat)

A baseballról, mint sportról általában

Könnyű helyzetben vagyok. Immáron tizenkét éve, hogy elkezdtem a baseballal foglalkozni. Tizenkét év nagy idő, megannyi tapasztalat áll mögöttem. Voltam már válogatott játékos, ebben az évben a Szentendre Sleepwalkers csapatával felléphettünk a Magyar Bajnokság dobogójának legfelső fokára. Az én ütésemmel vertük meg idén a legerősebb szlovák csapatot, előkelő helyezéssel végezve a Szlovák-Magyar Interligában. Szinte mindent megéltem, amit egy baseball játékos magáénak tudhat ma Magyarországon – mondhatják. És mennyire nincs igazuk ! Ahogy elkezdtem a játék mellett edzősködéssel, a csapatok háttérmunkájával foglalkozni, egy eddigi ismeretlen világ és megannyi nehéz feladat, kihívás jött velem szembe. Most már látom, mit is jelentenek az ilyen mondtatok, mint például: “Tavaly másodikok lettünk a kölyökcsapatommal a bajnokságban” , “Idén három, 21 év alatti játékosom is felkerült a nemzeti válogatottba”, “Képzeld, idén el tudtuk indítani a második számú csapatunkat a gyerekcsapat mellett!”. Őszinte leszek: a két teljesítmény még csak össze sem hasonlítható, ugyanis nem egy kategóriában eveznek. Kicsit olyan, mint a gyerek-szülő viszony. A gyerekeknek (szerencsés esetben) csak magukra van gondjuk, arra, hogy jól tanuljanak az iskolában és hogy sikeresen vegyék az élet támasztotta akadályokat. Ellenben a szülő felelőssége önmagán túl az egész családjára, és sokszor más, a környezetében élő emberekre is kiterjed.

Ezen dolgozatom kettős céllal íródott. Egyrészt szakmailag szeretnék eleget tenni Dr. Tóth Judit tanárnő kérésének, és megadni a megoldást arra, hogy hogyan működhet egy sikeres baseball-klub. Másrészt egy kis bennfentes leírást szeretnék adni arról a világról (és itt nem csak saját sportágamra gondolok), ahol sok száz magyar ember végzi (legtöbbször társadalmi) munkáját azon célból, hogy a felnövekvő generációnak a sporton keresztül erkölcsi példával és értelmes időtöltéssel szolgáljon, ami az én nézetem szerint elengedhetetlen az élethez. Nos ennyi önvallomás után vágjunk bele! Miről is szól Amerika nemzeti sportja ?

[:][:hu]

Mielőtt részletes szabálymagyarázatba belemennék, elöljáróban csak annyi, hogy ebben a részben a baseball-mérkőzéshez szükséges alapelemeket veszem nagyító alá.

Tehát: a baseballt kétszer kilenc ember játssza egyszerre, egy-egy külön csapatot alkotva. A baseball-pálya egy kb. két focipálya méretű, negyed körcikk formájú területnek felel meg. A pályát kerítés veszi körül, illetve a síkjából egy úgynevezett dobódomb magaslik ki, ahol a dobójátékos foglalhatja el a pozícióját. A klasszikus baseball-pálya természetes (vagy mesterséges) fűvel van borítva, ez alól kivételt képeznek a bázisok közötti futósávok, a dobódomb és az ütőkör, amiket finom salakkal szoktak bevonni. Alternatív megoldásként szóba jöhet, hogy csak a bázisok közvetlen környezetét borítják salakkal vagy, hogy az egész pályát fű borítja. Az is elfogadható, hogyha a pálya fele salakos, illetve olyan pályán is játszottam már, ahol mindenhol salakréteg van (például Japánban nagyon sok pálya épült így). A pálya minimum tartozéka még a csapatoknak egy-egy kispad, illetve a jegyzőkönyvvezető helye.

A mérkőzés kezdetén a pályára az egyik csapat mind a kilenc tagja felmegy kesztyűvel a kezén, és elfoglalják a pozíciójukat. Ők lesznek a védekező csapat. Itt kiemelném a dobót, aki a dobja a labdát az ütőnek, és az elkapót, aki védőfelszerelésben kapja el a dobó dobásait, illetve mutatja neki , milyen dobást dobjon. A támadó csapatból először egy ember megy fel a pályára, ő lesz az ütő. A támadó csapat célja, hogy a dobó dobásait elütve el tudjanak jutni az egyes bázisra, majd továbbhaladva megérintsék a kettes és a hármas bázist, illetve a hazai tányért, mely 1 pontot jelent a csapatoknak emberenként. A védekező csapat célja, hogy minél hamarabb 3 támadójátékost kiejtsenek, mely által véget vetnek a támadásnak és egy csere után ők mehetnek ütni. Kilencszer üt az egyik csapat és ugyanennyiszer a másik is. Az nyer, aki a kilenc támadás után több pontot tudott összegyűjteni.

A játék ismertetése után nézzük milyen felszerelésekre van szükségük a játékosoknak:

  • Egy meccsen körülbelül 6-10 db labda “elfogy”, mivel az ütések nemcsak a pályán belül landolnak, sokszor mennek oldalra, illetve hátra a kerítésen kívülre.
  • 4-5 db jó minőségű ütő, nagyság, méret, súly szerint különbözőek,
  • 6-7 műanyag védősisak az ütőjátékosoknak,
  • az elkapónak komplett védőfelszerelés,
  • minden játékosnak saját baseball kesztyű,
  • minden játékosnak megfelelő öltözet: sapka, mez, baseball nadrág, öv, sportszár, mélyvédő, baseball cipő, ütőkesztyű.

Baseball-meccs alatt különböző szereplők segítik a játékosokat, akik szintén a csapatok tagjai. Legfontosabb az edző (vagy vezetőedző), aki összeállítja a kezdőcsapatot, dönt a cserékről, illetve a meccs alatt taktikai utasításokkal segíti a csapatát. Támadáskor a futókat kettő, úgynevezett bázisedző irányítja hangos bekiabálásokkal és különféle jelekkel. A hazai csapatnak kell biztosítani még a jegyzőkönyvvezetőt, illetve a meccslabdákat is ők adják. Már itt meg szeretném jegyezni, hogy egy baseball meccsre nem elég 9 emberrel megjelenni. Az időközbeni dobócserék miatt plusz az edző személyével minimum 12-13 ember az ideális utazókeret. Természetesen egy duplameccsre, vagy egy egész hetes tornára ennél több, úgy 20-25 fővel érdemes elindulni. A vendégcsapat pluszköltsége az utazás és az esetleges szállásdíj kifizetése, de ezekről majd részletesen az éves költségvetésben szólok.

Hogy teljes legyen a kép; egy NB I-es csapatnak egy szezonban ma Magyarországon kb. 12 hazai és ugyanennyi idegenbeli tétmérkőzést kell lejátszania, amikhez hozzátársulhatnak egyéb kupa, illetve Interliga szereplések, barátságos meccsek. A szezon áprilistól októberig tart (igazi nyári szabadidősport), és télen az úgynevezett alapozást végzik a csapatok. Ma Magyarországon kb. 20 baseball csapat van szerte az országban. NB I, NB II és NB III-as felosztásban játszák a bajnoki meccseiket, illetve a Szlovák-Magyar Interligában indulhatnak a jobbak. Ezen kívül rendeznek még Magyar Kupát és a 15 év alattiaknak kölyökbajnokságot. A kölyökcsapatok száma ma Magyarországon 10-12 körül mozog.

Hogyan alapítsunk baseball klubot?

Baseball klub alapítása talán nem is olyan nagy ördöngösség, bár elég sok munkával jár. Általában úgy szokott kezdődni, hogy 4-5 fiatalember játszanini szeretne. Az egyikük vesz egy labdát, 2 db kesztyűt plusz egy “játékütőt” a helyi Corában vagy Dechatlonban, és hétvégén a közeli parkba lemennek egy kicsit ütögetni. Aztán meglátják az interneten (vagy máshonnan kapnak egy fülest), hogy létezik baseball-bajnokság Magyarországon, és ha alapítanak egy csapatot, akkor ők is elindulhatnak az NB III küzdelmeiben. Megtetszik nekik az ötlet, és beszerveznek még 5 srácot, akiknek szintén lenne kedvük velük játszani. Kitalálnak valamilyen fantázianevet, legyen mondjuk Sehonnai Pulykakakasok – a Páros Kolbászok talán stílszerűbb lenne, és máris megalakult az új csapat, lehet indulni a bajnokságban. Egyszerűnek tűnik ? Valóban az is. Mondhatnám: az igazi problémamegoldás csak később fog bekövetkezni. Azért ezt az alapítást bontsuk ki egy kicsit részletesebben !

A csapat, ha a második szezont is meg akarja élni, nem árt ha hivatalosan is társasággá alakul. Ezt legtöbbször egyesületi formába szokták önteni. Az egyesülethez pedig minimum 10 tag kell. Le kell fektetniük egy alapszabályt, melyben sok minden mellett dönteniük kell a tagdíj mértékéről. Meg kell választaniuk az egyesület elnökét, elnökségének tagjait (elnökkel együtt páratlan számú elnökség javallott), a felügyelő bizottság elnökét és tagjait és a fegyelmi bizottság elnökét és tagságát. Ha mindezzel végeztek az alapító okiratot a cégbíróságnál be kell jegyeztetni, plusz számlát kell nyitniuk valamelyik pénzintézetnél, illetve az APEH-hez is be kell jelentkezniük. Éves elszámolásra kötelezettek, jelenleg egyszeres könyvvitel elég, de hamarosan át kell nekik is térniük a kétszeres könyvelésre.

A pálya kérdése sok mindent meghatároz. Általában elhagyatott, vagy használaton kívül lévő focipályákat szoktak megtorpedózni. A cél mindenféleképpen egy olyan terület, ami felett kizárólagos rendelkezési jogot tudnak megszerezni. Ezek szinte kivétel nélkül már nem használt futballpályák, atlétikai pályák, elhagyatott füves területek. Kistelepüléseken a pályagond könnyen megoldható, míg a budapesti csapatoknak több, mint tíz éve lehetetlen feladatnak tűnik. Természetesen sokáig lehet baseballozni közös, legtöbbször focistákkal együtt használt pályán is, de ez mindig konfliktusokat szül, illetve a fejlesztések elől is elzárja az utat. Ha már együtt kell használnunk egy területet a helyi futball egyesülettel, akkor tudom javasolni a salakos pályát, ahol nincs arra lehetőség, hogy tönkretegyük a füvet. Ilyenkor érdemes azon is elgondolkozni, hogy az egyesületünkkel belépünk a helyi sportegyesületbe, mint baseball-szakosztály, hiszen így megnő az esélyünk arra, hogy nehezebben rúghassanak ki a pályájukról. Mivel egy sportegyesületben a sportot szerető emberek fordulnak meg, a baseball népszerűsítését, és újonc fiatalok bevonását könnyebben elérhetjük.

A szabadtéri pálya mellett gondoskodnunk kell téli helységről, amely leggyakrabban egy iskolai tornaterem szokott lenni – bár kifejezetten tudom ajánlani az atléták által használt futófolyosót is. A tornaterem bérlésénél már felvetődhet a gondolat, hogy költségcsökkentés gyanánt megállapodunk az iskolával, hogy az ő diákjainak, mint egy “bázis kereten” rendszeres edzéseket tartunk kicsiknek, ingyenes teremhasználatért cserébe. Ehhez természetesen több feltételnek kell még megvalósulnia, amiket később fogok kifejteni. Ha a legköltségesebb megoldást választjuk, saját zsebünkből hetente egy – ha lehet, két – alkalommal kifizetjük a bérleti díjat. Itt szeretném megemlíteni a hétvégi téli edzést a szabadban. Amennyiben van rá lehetőségünk, hogy a pályánkról eltakarítsák a havat, vagy ameddig az időjárás engedi, futásos-erősítős, de akár még labdás edzéseket is lehet kint tartani.

A szervezeti tevékenységek szétosztása

Miután megalapítottuk az egyesületünket, pályát is találtunk neki, kezdődhet a szórakozás! Más megközelítésben: folytathatjuk a munkánkat. Na de hogyan? Kritikus ponthoz érkeztünk el klubunk működésében. Tételezzük fel, hogy elindultunk a fiúkkal a bajnokságban, és még csak nem is az utolsók lettünk. Megtanultuk a baseball szabályait, és hellyel-közzel azt is, hogyan kell ütni meg dobni. Az edzéseken mindig játszottunk, illetve labdás gyakorlatokat végeztünk, volt néhány fiú, aki edzés után egy kicsit sprintelgetett meg pár fekvőtámaszt is csinált. Az év végén páran megunták a játékot vagy elköltöztek vagy családot alapítottak, és sajnos már csak nyolcan maradtunk. (Megjegyzésként mondom, ez az állapot általában 3-4 év után szokott bekövetkezni.) Eljött az az idő, amikor felismertük, hogy a baseballt szervezett körülmények között kell folytatnunk, ha azt akarjuk, hogy még 5-10 év múlva is legyen Pulykakakas, aki majd püföli a labdát. Elérkeztünk dolgozatom fő kérdéséhez: hogyan oldható meg az a probléma, hogy mindig legyen elég, jól képzett játékosa a csapatnak, akik részt vesznek a bajnokság és más kupák küzdelmeiben?

A válaszom erre talán nagyon triviális lesz: mint minden alkotó tevékenységhez, ehhez is emberek szükségesek. Az én szerény számításom szerint minimum 3, azaz három embert igényel az, hogy egy kis klub hosszú távon működni tudjon. Ennek a három embernek nem kisebb dolgot kell feláldoznia, mint szabadidejének legkevesebb mint 50%-át. Amennyiben van lehetőség alkalmazottat fizetni, természetesen ezt fő- vagy mellékállásban is lehet végezni, de szerintem ez majd csak később lehet aktuális. Ezek az emberek azok, akik végzik a csapat hátterének az ügyeit, edzéseket tartanak, kezelik a pályával, felszerelésekkel, pénzügyekkel kapcsolatos dolgokat, egyszóval vezetik az egyesületet. Mindezek alapja: szeressék és tudják is azt, amit csinálnak. Emellett megfelelő támogatásban legyen részük a családjuk felől és anyagilag se okozzon nekik túl nagy kiesést a baseballal való foglalatosság. Az sem árt, ha megvan a képességük más emberek irányítására, illetve le tudják osztani a feladatokat másoknak.

Ha jól belegondolunk az összes feltételbe (és a hazai életviszonyokba), nem is tűnik olyan könnyűnek. Ma Magyarországon inkább az a jellemző, hogy egy, jó esetben kettő-három ember viszi ezeket a dolgokat, ami iszonyatos áldozatot, megterhelést kíván tőlük. Természetesen a játékosok konstruktív együttműködése sokat segíthet.

Nos tételezzük fel, hogy megvannak az embereink, akik (ingyen és bérmentve, csupán szerelemből) hajlandóak tevőlegesen hozzájárulni az egyesület sikeres működéséhez. Nos, szerényen még mindig csak három embert feltételezve, az alábbi feladatokat kell egymás között elosztaniuk:

A három közül egyikkőjüknek valamilyen szinten értenie kell a gazdálkodáshoz. Ő lesz az, aki a pénzügyekért felel, kimondja a végső szót, hogy mit mire költsünk, aláírási joga van a számlánk felett. Praktikus okokból, jó ha ő tartja a kapcsolatot a hivatalos szervekkel. Az sem árt, ha képes egy pályázat megírására, odafigyel a kiaknázható lehetőségekre. Valamilyen szinten tárgyalóképesnek is kell lennie, hiszen ő „adja el” a csapatot a TV-nek, rádiónak, illetve a szponzorokkal is ő egyezik meg. Őt egyszerűen nevezhetjük az egyesület elnökének. Legfontosabb erényének azt tartom, hogy képes legyen mozgósítani a körülötte tevékenykedő embereket, hogy azok ne egymás mellett (esetleg ellen), hanem közösen, közös célokért tudjanak dolgozni. Mivel lassan már kezd átmenni „Superman kategóriába”, az elnökre több feladatot nem is hárítanék. A másik két ember valójában edzői ill. csapatszervezői feladatokat kell, hogy ellásson. Az egyikőjük lesz a felnőtt csapat edzője, akire itt a dolgozatban a vezetőedző kifejezést használom.

Kicsit szeretnék arra rávilágítani, hogy mennyire nehéz is ma Magyarországon baseball-edzőt találni. Sportágunk 1990 óta létezik hazánkban. Azóta a jelenlegi 18-20 klub mellett kb. ugyanennyi klub szűnt meg az említett emberek hiányának következtében. Erről az alig 16 éves múltra visszatekintő sportágról sajnos elmondható, hogy nagyon kevés szaktudással rendelkező edzőt nevelt ki. Talán két kezemen – de lehet, hogy csak egy kezemen is – meg tudom számolni azon szakemberek számát, akik ma edzéseket tartanak csapatoknak, és ezt tekintik fő tevékenységüknek. Legtöbb helyen az edző maga is játékos, illetve ahol erre volt lehetőség külföldi szakemberek edzették a csapatokat. Több, mint tíz éve folyamatosan érkeztek hazánkba a Japán Önkéntes Szolgálat (JOCV) közreműködésével japán edzők, és amelyik csapatokhoz eljutottak, azok igen szerencsésnek mondhatják magukat ebben a tekintetben. Sajnos az utolsó ilyen “lehetőség” 2007 végével hazautazik Japánba, és több önkéntes már nem segíti Magyarországot. Az edzőkérdést ma legtöbb csapat a “leghangosabb” játékossal oldja meg, aki valamilyen szinten megmondja a napi edzésprogramot, illetve szervezi a csapatot a meccsekre. Ha szerencsénk van, ez a “leghangosabb” játékos hamar kiöregszik, és még edzői attitűdökkel is rendelkezik, netán szeretne is a baseball-életben megmaradni, plusz még a családja, munkája is megengedi, hogy heti két edzést tartson a csapatnak, hétvégenként elutazzon velük a mérkőzésekre; nos akkor megvan az emberünk. Ellenkező esetben a játékosok megszervezik maguknak az edzéseket, de ne is várjunk tőlük túl nagy affinitást és jó eredményeket!

Bár már írtam azokról a feltételekről, amik elengedhetetlenek, hogy valaki egy edzői munkát elvállalhasson, de még egyszer kiemelném a családot ezek közül. Biztos családi háttér és egy támogató, a baseballért netán rajongó, megértő feleség elengedhetetlen az edző mellett. Azon ritka esetben, ha az illető nem törekszik családra, és az agglegényéletre vágyik, sokkal könnyebben találja meg “élete értelmét” a edzői munkában, és nekünk is könnyű dolgunk van. Na de azért ilyen emberek száma még Magyarországon elenyésző.

A harmadik személynek – nem nehéz kitalálni – az utánpótlás vezetése, felkészítése jutott, ezért őt nagy fantáziával utánpótlás edzőnek vagy kiscsapat edzőnek nevezem el. A szakmai tudás mellett elengedhetetlen azon képessége, hogy “lázba tudja hozni” a kicsiket, tudjon bánni gyerekekkel, és mint egy jó pedagógus rendet tudjon tartani közöttük. Mondanom sem kell mennyire más 12-13 éves srácokkal foglalkozni, mint 20-25 éves “lovakkal”. Szakmailag az is fontos, hogy a gyerekeket úgy készítse fel, hogy legjobb teljesítményüket majd 25-30 éves korukra érjék el, nagyon kell óvni őket a sérülés veszélyétől. A vezetőedzőre és annak hátterére korábban leírtak ugyanúgy vonatkoznak az utánpótlás edzőre is, talán plusz tulajdonságként a jó pedagógusi attitűdöt emelném ki.

Érdekes kérdés a szülők, egyéb segítők beszervezése a kiscsapat munkájába, edzéseibe, meccseibe. Tapasztalatom szerint 2-3 segédedző bevonása az edzésekbe, mindig megkönnyíti a kiscsapat edző munkáját. Egy-egy lelkes szülőt is be lehet vonni a munkába, de ódzkodjunk, hogy szakmai dolgokat magyarázzon a kicsiknek, illetve az is fontos, hogy a miénkhez közeli szellemben bánjon a gyerekekkel. Én maximum jobb híján ajánlom a szülői segítséget az edzéseken, ugyanis kevés szülő tudja megállni azt, hogy beleszóljon (akár gyerekén keresztül is) a dolgainkba. Tapasztaltabb, idősebb játékosok segítsége, mind az edzéseken, illetve a meccseken viszont szinte elengedhetetlen, ugyanis majd belőlük lesznek – – ha megmaradnak – – a jövő generáció edzői. Modernebb futballiskolákban például előírás, hogy kölyökcsapatot egyszerre mindig két embernek kell edzenie, hogy jobban oda tudjanak figyelni külön-külön is a játékosokra.

Mint korábban már jeleztem a siker titka e három ember együttműködésében, áldozatkészségében rejlik. Ezt a témát két fejezet múlva később részletesebben is kifejtem. Most inkább térjünk rá a piszkos anyagiakra.

Egy baseball-klub működésének anyagi vonzatai

Úgy gondolom a legegyszerűbb az lesz, ha sorra veszem mindazon költségeket, amik egy kerek esztendő alatt a klub két csapatára rakódnak, majd a második felében javaslatokat teszek a forrásokra is. Első körben szeretném összegyűjteni azon költségeket, – természetesen nem pontos összegek csak, mint durva becslések formájában – amik az egyesület állandó költségeivel kapcsolatosak. Csak úgy ömlesztve a következők:

  • Csapatok nevezési díjai a MOBSZ felé: 50 000,- Ft
  • Könyvelő díja évente: 30 000,- Ft
  • Pálya éves karbantartási díjai (fűnyírás, locsolás, új hálók, egyéb anyagok stb.): 70–150 000,- Ft
  • Tornaterem bérleti díja (14 hét × 4 óra × 3000 Ft mely nagyon olcsónak mondható): 168 000,- Ft
  • Labdák, bázisok, ütők … amortizációja (60 labda/év × 1000 ft + egyéb): 110 000,- Ft
  • Bírók díjfizetése (egyelőre csak felnőtt hazai meccseken 12 x 6000) 72 000,- Ft
  • Összesen: kb 500-550 000,- Ft

Az egyesület létszámát az alábbiak szerint kalkulálom:

  • Felnőtt csapatkeret + edző = kb. 15-20 fő, legyen pontosan 18 fő.
  • Gyermek csapatkeret + edző = 15-20 fő és itt is 18-al fogok számolni.

Általában az lenne kívánatos, ha legalább másfélszer-kétszer annyi gyerek venne részt az edzéseken, mint felnőtt, de ez csak igen ritka esetben van így. Tehát, ha a klub tagságát 36-nak veszem, így 500 000/36 = 13 888, kerekítve 14 000 Ft jut személyenként a közös költségekre (ez még később fontos lesz).

No nézzük mibe kerül egy csapat felruházása! Vegyünk egy játékos kötelező „tartozékait”:

  • Baseballmez 5 000,- Ft
  • Baseballnadrág 5 000,- Ft
  • Baseballkesztyű 15 000,- Ft
  • Baseballcipő 15 000,- Ft
  • Baseball-ütőkesztyű 3 000,- Ft
  • Baseballsapka, mélyvédő, sportszár 4 000,- Ft
  • Összesen: 47 000,- Ft

A lista nem tartalmazza az extra magánfelszereléseket, úgy mint saját ütő, védősisak stb. Adjunk egy négy éves, lineáris amortizációt a felszerelésünkre, így kerekítve 12 000 Ft/év jön ki fejenként. 12 000 × 36 az egész egyesületre ez – szerényen számolva is – 432 000,- Ft-ra jön ki. Arra a kérdésre, hogy induláskor mekkora egyszeri beruházás kell a csapatfelszerelés megvásárlásához, ebben a dolgozatban nem szeretnék kitérni.

Ha már elláttuk a pályát és a csapatainkat minden földi jóval már csak az idegenben játszott mérkőzések költségeinek a kiszámítása maradt hátra. Mind a felnőtt-, mind a gyerekcsapatnál 13 fővel számolok meccsenként. A felnőtt csapat idegenbeli meccseinek száma egy évben legyen 12. Egy utat átlagosan 500 km-nek veszek (250 oda – 250 vissza).

  • 3 autó benzinköltsége: 3 × 5 (100 km) × 7 liter × 270 forint = 28 350,- Ft

A rend kedvéért a vonatos-buszos utazást is kiszámolom:

  • 13 ember × 50%-os retúr vonatjegy (500 km) 1360,- = 17 680,- Ft

Tegyük fel, hogy nem mindig van autó elvinni az embereket, így néha költséget csökkentünk a vonatozással, illetve párszor megesett, hogy 10 emberrel utaztunk le egy nem túl nehéznek tűnő meccsre két autóval. Mindezek fényében vegyünk egy átlagos 23 000,- Ft-os utazási költséget, melyet ha megszorzunk a 12 meccsel, 276 000,- Ft jön ki. Ehhez még hozzá kell adnom a szállásköltséget azokra a meccsekre, ahol egy nap alatt nem tudjuk megjárni az utat, esetleg másnap is játszunk (vagy éppen egy szombati győzelem után úgy döntünk, hogy este meg kell látogatnunk a helyi nevezetességeket). Vegyünk mondjuk 4 “ottalvós” éjszakát, mely 13 emberrel és 3000,- Ft/fő/éj-jel számolva 156 000 Ft-ra jön ki. Ehhez csak annyi megjegyzést fűznék, hogy a gyakorlatban sok csapat megspórolja ezt az összeget, nem tudván milyen csapat-összekovácsoló lehetőséget szalasztnak el.

A kiscsapatnál hasonló számítási elvet követek. Annyi a különbség, hogy itt 8 idegenbeli meccset, illetve 3 “ottalvós” éjszakát tervezek be. Így a költségek az alábbiak szerint alakulnak:

  • Utazás: 23 000 Ft x 8 meccs = 184 000,- Ft.
  • Szállásköltség: 13 fő x 3000,- Ft/fő/éj x 3 = 117 000,- Ft.

Ha összeadjuk a négy költséget: 276 + 156 + 184 + 117 ezer Ft, az idegenbeli meccsekre szánt pénz 733 000,- Ft-ra jön ki. Ha elosztom a 36 fős kerettel, egy embernek szigorúan csak az utazási és szállásköltsége 20 361 Ft-ra jön ki.

Az áttekinthetőség kedvéért az eddig elhangzott eredményeket egy táblázatba összefoglalom:

Egy baseball klub éves költségvetése

Baseballcsapat költségek

Nagyon fontos megjegyeznem, hogy ezek a számok a baseballozáshoz szükséges alapvető tevékenységek költségeit tartalmazzák. Nincsen bennük például a telefonálások költsége, a gyerekeknek még egy csokit sem vettünk, illetve a fűnyírónak is csak a benzinköltségét álltuk, mert egy jó barátunk szponzorálta ezzel a csapatot. Ugyanígy még nem tudtuk elküldeni egyik srácunkat sem (maximum csak a saját pénzén) edzőtáborba, netán edzőinknek sem fizettünk még egy fillért sem legalább a költségeik csökkentésére. Az, hogy pedig egy kisebb lelátót tegyünk a pályánk mellé vagy, hogy nem ártana egy ütőketrecet dobógéppel felépíteni, még szóba sem jöhetett.

Amennyiben még nem rendelkezünk súlyos, milliós nagyságrendű szponzori pénzekkel, vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy melyek azok a költségek, amiket az egyesület tagjainak kell állnia. Legkézenfekvőbb a saját felszerelés kifizetése. Az itt felsorolt dolgokat minden játékos a sajátjának tekintheti, megtarthatja, hazaviheti, így szívesebben is fog fizetni érte. A középső sort akár ki is húzhatjuk a listáról. Második, személyekhez jobban köthető költség az utazás és a szállás. Amennyiben nem folyt be elég pénz a kasszába, itt is azt javaslom, hogy ki lehet fizettetni a résztvevőkkel. Ennek ellenére szeretném megjegyezni, hogy már az utazás egy részének a fedezésével tudunk javítani az utazási kedven. Valójában egy ilyen út alatt személyenként az utazási költségünk többszörösét is elköltjük, mégis, ha valaki kifizeti helyettünk a fix költségünket, jobb kedvvel indulunk útnak. Ha van rá lehetőségünk, érdemes elgondolkozni egy kis költség-átcsoportosításon, legalább a kölykökcsapatnál.

Az 500 000,- Ft-os fix költségre első olvasatban nem árt ha megtaláljuk azokat szponzorokat, mecénásokat, akik hajlandóak támogatni szeretett klubunkat. Legelőször a baráti, ismerős körben “teremnek” ilyen támogatók. Természetesen a helyi önkormányzatnál is kell egy kötelező kört futnunk, és ha szerencsénk van, onnan is csurran-csöppen egy kis pénz. A pályáztatásos támogatásokat sem szabad figyelmen kívül hagyni! Nem árt, ha van egy “jó ismerősünk”, aki már több sikeres pályázaton van túl, és csupán pár százalékért hajlandó megírni a különféle sportcélú támogatásokra beadandó anyagunkat. Az sem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy a legtöbb pályázat valamilyen konkrét fejlesztést, rendezvény megtartását támogatja, melyet természetesen számlákkal kell lefednünk. Itt jön képbe az, hogy állandó költségeinkből mennyit tudunk ezekben a támogatásokban elsütni.

Jó taktika lehet a közeli, amerikai érdekeltségű cégek felkutatása, de ne lepődjünk meg, ha milliók helyett két tucat labdával és tíz ütővel fogják csak segíteni a nemzeti sportjuk fejlődését. Az amerikaiakkal, japánokkal, kubaiakkal és más baseballnemzettel való kapcsolattartás igen gyümölcsöző lehet, mind a játékosállomány, mind szakemberek szempontjából is. A külföldi cégek mellett fontos még megemlítenem a különböző, főként egyházi alapokon szerveződő önkéntes szolgálatokat (például: Good Sports International), akik teljesen karitatív alapon támogatják a sportokat, gyermeksportokat a világon. Felszerelésben, külföldi kapcsolatokban, edzőtáboroztatásban nagy segítségünkre lehetnek.

Már korábban említettem, hogy a tornaterem bérköltségét megspórolhatjuk az iskolában rendszeresen tartott délutáni edzések terhére. Egy iskola (és még inkább egy olyan fiatal testnevelő tanár, aki még nem kötelezte el magát egyik sportágnak sem, és a baseball megtetszett neki) nagyon fontos hátteret biztosíthat csapatunk utánpótlásához. Talán a leghatékonyabb technika a tagtoborzáshoz, amikor délelőtti testnevelésóra keretében játszunk baseballt a gyerekekkel. Ezt érdemes minden évben legalább egyszer, több iskolában is megtenni. Talán erre a legalkalmasabb a januári évkezdet, amikor a gyerekek tornateremben elsajátíthatják az alapokat, hogy majd az áprilisi szezonkezdésnél már 4-5 hónapos gyakorlással mehessenek első meccsükre. Jó pont az iskolával ápolt kapcsolatunkban, hogy ha részt veszünk a különböző rendezvényein, netán a nyári táboroztatásba egy kis baseballt is be tudunk csempészni.

Természetesen komolyabb szponzorálás is szóba jöhet. Ekkor átadhatjuk csapatnevünket, különböző hirdetésekkel díszíthetjük a pályát, játékosaink mezét. Ez utóbbi miatt, és a magunk népszerűsítése érdekében is jó, ha közeli barátságot kötünk a helyi TV-k és újságok sportriportereivel. (Vagy a Play ball!-lal 🙂 a szerk.) Úgy gondolom, hogyha a fenti eszközökkel jól sáfárkodunk, és szakítunk rájuk elég időt az 500 000 Ft elérhető célként lebeghet a szemünk előtt. Amit pedig ezen felül keresük, azt szétoszthatjuk egyéb hosszú távú célokra.

A siker mércéje

Ebben a fejezetben egy kicsit elvonatkoztatva szeretném elemezni azokat a dolgokat, amik miatt egy baseball klubbot sikeresnek mondhatunk. Egyesek azt gondolják: minél előkelőbb helyen végzünk a bajnokságban, annál sikeresebbek vagyunk. Legjobb ellenpélda talán erre a Budapesti Islanders-United csapata, akik miután 1994-ben megynyerték a magyar bajnokságot, három év után megszűntek létezni. Akkor talán az a siker titka, hogy ha minél több embert tudunk megmozgatni a baseballnak, annál sikeresebbek vagyunk? Nem rossz gondolat, csak éppen hiányzik belőle a minőségi változó. Engedjétek meg nekem, hogy a kérdést egy kicsit elméleti síkon közelítsem meg.

Mi a sport célja ? Az én olvasatomban, aki immár 18 éve szerelmese vagyok: a sport nem más, mint megadott játékszabályokon belül, nemes küzdelemben megmutatni azt, hogy mire vagy képes és, hogy cél a győzelem, de emellett lásd be, hogy nálad is vannak jobbak, egyszóval tanulj meg emelt fejjel veszíteni. A sport megtanít a befektetett munka tiszteletére, de a gyümölcsök learatására is. A csapatsportokban pedig az a csodálatos, hogy el kell ismerned; a győzelem a társad nélkül nem lett volna meg. Mondhatnám: összecsiszolja az embereket egy közös cél érdekében. Ha a fenti gondolatok tükrében szemlélem a csapatokat, akkor már nem is olyan egyszerű megmondani, vajon melyik a sikeresebb. A beütött pontokban, győzelmekben megnyilvánuló eredmények csak részben tükrözhetik egy csapat teljesítményét. Eleve nincs két olyan csapat, ahol egyenlő képességű játékosok lennének. Lehet, hogy a szerényebbek tettek meg nagyobb utat önmagukhoz képest a fejlődésben.

A másik, lassan már közhelynek számító mondat: 9 játékos még nem egyenlő egy csapattal. Ugyanúgy, ahogy a fociban, a baseballban is egy egységes és egészséges “testet” kell alkotnia a tagoknak. Vannak szószólók, vannak a szorgalmas háttérmunkások és vannak, akik sztárattitűdökkel rendelkeznek. A pályán ugyanígy mindenkinek megvan a magához mért feladata, amiket most nem részleteznék. Mindezeknek, mint egy óramű egyszerre kell dolgozniuk, érteniük kell egymást.

Távlati célok, a fejlesztés fő irányvonalai

Tegyük fel, elértünk a fejlődés első szakaszát lezáró állapotba: van két jól működő és “sikeres” csapatunk, akik jól szerepelnek a hazai bajnokság küzdelmeiben. Milyen lépések következnek ezután ? Beszélhetnék most nemzetközi szereplésekről, fizetett, jól képzett edzőkről, stadion építéséről, médaikapcsolatokról, nemzetközi lobbitevékenységekről, miegymásról. Szerény véleményem szerint, ezekhez a dolgokhoz mind anyagiakban, mind emberállományban, a sportág népszerűsítésében sokat kell még előrelépnünk. Sajnos ezen dolgozat keretein berül nincs rá módom mindezek részletes kifejtésére.

A hangsúlyt most inkább visszahelyezném arra a három emberre, akiknek a munkájára épül fel az egész egyesületünk. Ők nélkülözhetetlen elemei a klubunknak, amennyiben kiesnének úgy, hogy nincs aki átvegye a helyüket, a kis társaságunkba előbb-utóbb “betegségek” fognak megjelenni, mely gyors vagy netán lassú elmúláshoz vezetnek. Ezáltal célunk nem is lehet más, mint olyan embereket találni, kinevelni, megnyerni, akik majdan az ő munkájukat fogják tudni átvenni. Ez a feladat azért nem könnyű, mert nagy részben nem is rajtunk múlik. Azt, hogy a felnövekvő játékosainkat hova veti a sors, milyen családi, egzisztenciális körülmények közé kerülnek, ezekre nincsen ráhatásunk. Ha szerencsénk van, meg tudjuk találni azokat az embereket, akik hajlandóak sportágunk továbbvitelére.

Más lenne a helyzet, ha mindezen feladatokat pénzért, főállásban tudnák csinálni. Ehhez viszont nem csak a klubunknak, de az egész magyar baseball sportnak fel kell fejlődnie, ami már egy másik dolgozat témája lehet …

Hasonló témájú cikkeink:

[:]

12 thoughts on “Egy sikeres baseball-klub…

  1. razgon

    Nagyon jó kis írás volt! Gratula!

    Szerintem azt kellene elérni, hogy a televízióban legyenek baseball lözvetítések. Ez megnövelné a sport ismertségét. Lásd NFL. Már az is jó eredmény lenne, ha legalább magyar meccseket leadna pl a Sport1-2….

    És egy kérdés: Hogyan képzik ma a dobókat Magyarországon? A baseball-ban minden játékos fontos, de ugye a jó dobó szinte megfizethetetlen… Nem könnyű egy strike zónát eltalálni, hát még úgy hogy azt ne lehessen jól megütni..

    Létezik valami magyar nyelvű anyag erről, vagy mindenki az internetre hagyatkozik? Én szoktam otthon dobálni, de csak a mozgásigényem kielégítése véget…:) Nem könnyű dolog! Neten sok hasznos dolgot lehet találni, de azért azokból sem könnyű megtanulni pl. hogy hogyan kell slidert dobni (elméletben)…

  2. Szegheő Csaba

    Nem lehet nem észre venni ezt a lenéző-lekicsinylő pestiséget, amely a “Sehonnai Pulykakakasok – a Páros Kolbászok talán…” élcelődésből világosan kirajzolódik, és kétség kívül lokalizálható.
    Nem értem, hogy miért ez az egyetlen konkrétum szerepel az írásban, és nem értem, hogy mivel szolgáltunk rá.
    Véletlenül sem értékelem túl magunkat – 1995 óta folyamatosan részt veszünk a hazai bajnokságban, így van képem a hazai baseballról -, de sok csapat már sehol sincs az egykori ellenfelek közül. Mi viszont akár egy külön “pesti” csapatot is ki tudnánk állítani a hazai gazdaság aránytalanságai miatt elszármazott játékosainkból – közülük kettő éppen a Szentendre bajnokságához járult hozzá átigazolásukkal.
    Szóval – ha ez egy komoly dolgozat – akkor méltatlan hozzá a kitétel, ha nem, akkor csak a szerzőt minősíti. Sajnálom, hogy értelmiségi körökben ezt magyarázni kell…

  3. rr.)

    Bocs, a Sehonnai kitételt én szerkesztettem bele Deberke helyett, nem gondoltam volna, hogy ez így is jelent valamit. Részemről bocsánat. Mea culpa maxima culpa. Zalaegerszegi vagyok, mielőtt még én is megkapnám a pestiség bélyegét 🙂

  4. Földessy Miki

    Atti meg debreceni, aki azért igazolt Szentendrére, mert komolyan akar baseballozni. Ezt a pest-vidék paranoiát meg szerintem el kellene felejteni már, főleg egy olyan emberrel kapcsolatban, aki most is teljesen debreceni, csak éppen nálunk játszik.
    Tőlünk lehetett volna benne, hogy szentendrei ló******-ok is, akkor sem hisztiznénk, hisz ez egy teljesen mellékes része a dolgozatnak.

  5. Brecsi

    A dolgozatot, pedig a debreceni Berecz Attila jegyzi!!:))) Ez mekkora:)) Csupa vidéki ember írásába is bele lehet magyarázni a vidék-pest dolgot???:))) Atya úr isten!!!:D

    És mi lokalizálható??? Ha nem szólsz eszembe sem jut a Debrecenbe kéne menni… pulykakakas cucc, no meg a debreceni, mint páros kolbász:D Éreltmiségi körökben… Na szép:D

    Az említett szentendrei csapatban játszó egyik ex-dynamites cikke…. Ilyen régen lakna már pesten?:D Attila, kicsit megváltoztál mostanában:D:D:D Pesti bunkó lettél:)))) Őrület:D

  6. gabesz

    bazz, nekem meg még csak most esik le mi is volt a sértés konkrétan, ha nem segítetek nem jövök rá!
    Gabesz (Nemesvámos)

  7. rr.)

    Én meg szedhetem össze az idiótábbnál idiótább híreket Johnny Damonról meg a többiekről, ittt is csak a nagy magyar pártoskodás megy 🙂 Végy két magyart, és van három pártod, vagy hogy van ez 🙂 Milyen jó az a kis fekete bige, de jó lenne ha a Topmodell leszek következő sorozata leruccanna hozzánk, vagy valami hasonlót nehéz lenne kiizzadni? 😀

  8. Szegheő Csaba

    Attilát akkor ismertem meg, amikor az atlétikát baseballra cserélte. Az elmúlt tízegynéhány évben mindig lelkesnek és korreknek tartottam, s ez a véleményem azóta sem változott.
    Az előző bejegyzésem kapcsán felhívott telefonon, s megbeszéltük, mennyi mindenre kell figyelni egy nyilvános megjelenésen, mert a dolgok szándék nélkül is rosszul sülhetnek el.
    Remélem, az eset másoknak is tanulságul szolgál, és akkor már nincs is mit beszélni a dologról…

  9. Brecsi

    Például az is rosszul sült el, hogy egyből a “lenéző-lekicsinylő pestiséget” kezdtünk. Túl kellene már ezen lépni, de látom a régi beidegződések még mindig remekül működnek…