Inside out

Rendhagyó módon, hárman raktuk össze a hétvégi beszámolót: a Sharks kiválósága, Gabesz a hármasról, Antiszociális Díva a Blikktől és jómagam. Sorban:

Gabesz:

Szombaton Óbudán mérte össze erejét a három összesorsolt csapat (Óbuda Brick Factory, Jászberény Stinky Sox és Nemesvámos Sharks) a 2008-as Magyar Kupa első fordulójában. A három gárda körmérkőzéseket játszott az egyetlen továbbjutást érő helyért.

Néninger dob.

A mérkőzések nem hoztak különösebb meglepetést, az Óbuda sima verést mért mind a Jászberény, mind a Nemesvámos csapatára. Az izgalmakat a két gyengébb csapat összecsapása hozhatta volna, az időkorlát – és egy sajnálatos sérülés – miatt azonban ez a mérkőzés nem tartott sokáig. Végül a jobb taktikázásnak köszönhetően a Jászberény hagyhatta el a pályát győztesként. Mindhárom gárdának ez volt az idei első tétémérkőzése, remek alkalom volt ez a ritmus felvételére, az új játékosok felhozatalára, és a felkészülésre a hétvégén kezdődő bajnokságra.

Vannak napok az ember életében, amikor a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogy azt reggel eltervezed. Valami váratlan esemény, ember, helyzet totál átszabja az aznapi forgatókönyvedet, és egyszercsak azt veszed észre, hogy az eredetileg betervezett esti sörözés helyett egy kórházban fekszel keresztbe álló lábbal, és a feletted áló orvosok a vészhelyzetből ismert szavakkal tanácstalankodnak a röntgenfelvételed fölött, és azt próbálják kideríteni melyik puzzle hova is való az alkatrészek jól sikerült összekeverése után. Vagy éppen az előző esti bulit kipihenni indulsz egy baseball-meccsre, és pár óra múlva már az ambulancián aggódsz egy reggel még ismeretlen srácért egy másik ismeretlennel, aki azzal traktál hogy szerezd meg neki Britney számát! Szombaton pont ez történt Mátéval és Antiszociális Dívával, akiknek a napja kicsit összefonódott, pedig nem is ismerik egymást:

AntiDíva:

A baseball és a sültkrumpli

Majd egy órán át tartó buszozás és a Bécsi út legvégén való tíz perces keresgélés után kis híján feladtam, hogy életemben először valóban elmegyek egy baseball-meccsre. Nem nagyon érdekelt, hogy megígértem vagy hogy valóban kíváncsi voltam, a másnaposságom kezdett erőt venni rajtam. A felmentő sereg egy meghatározhatatlan korú házaspár személyében érkezett, akik az “Erra feljebb látunk focizó embereket!” című mondattal visszaadták a hitemet abban, hogy az építkezések és egy autókereskedés által határolt ipari területen tényleg folyik némi sporttevékenység.

A fiúk “fociznak”. Mert kell egy csapat.

Már csak egy kisebb hegycsúcsot kellett megmásznom és ott is voltam a pályán, amely elsőre egy elhagyatott, ledózerolás alatt álló építési területre emlékeztetett. Megérkeztem, puszi-puszi, örömködés, aztán koncentrálás. Merthogy elhatároztam, hogy több, hosszas magyarázat és ezek után sem értés ellenére én ma igenis felfogom, mi is a baseball lényege. De amikor már harmadszor fordult elő, hogy én simán a kékeknek adtam volna pontot, miközben a pirosak kaptak vagy fordítva, akkor kezdtem begondolkozni. Én nem értem a baseballt. Valószínű úgy vagyok ezzel, mint sokan a les fogalmával a fociban. Vannak, akiknek természetes, van, akiknek egyszerűen egy örök talány marad. De egyet be kell vallanom, élveztem. Egyszerűen a lelkesedés, a hangulat, a sport szeretet, az izgalom, ami azoknak a kölyköknek (bocs Gabesz) a szemében volt, számomra is élvezhetővé tette az egészet.

Egészen addig, míg szegény kissrác nem landolt úgy az egyik, számomra csak homokszínű izének nevezett valamin, hogy kis híján ottmaradt a lába. Mint utóbb megtudtam, szegény kölyöknek három órás műtéttel rakták helyre a csontjait, de legalább sikerült a műtét. És legalább annak a különleges élményben is részem lehetett, hogy automatából vett sültkruplit ebédelhettem a János kórház ambulanciáján.

Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó baseball-meccsem.

Gabesz: Egyébként meg tök egyszerű: Lesnek az minősül, ha a támadásban aktívan részt vevő játékos úgy kapja meg a labdát, hogy a passz pillanatában közelebb van az ellenfél alapvonalához mint a labda és az utolsó előtti védőjátékos. Forrás: wikipedia

roboter:

Lelkes néző.

Én sem tudok különösebben mélyreható baseball-sportszakmai elemzéssel szolgálni, mivel a belvárosinál legalább öt fokkal hidegebb időjárás Hostmaster Zai-jel komolyan gátolt minket a szurkolásban. Majd mikor már kezdtünk volna oldódni, és a pályára koncentrálni, becsúszott Máté a kettesre, és lábát törte, majd az eső is pötyörögni kezdett. Mivel mi kellemes napsütötte piknikre szerződtünk szombatra, ezért inkább fotóztunk egyet, és lilára fagyott kézzel hazasétáltunk.

További képek a Play ball! indafotóban.

2 thoughts on “Inside out

  1. marci

    Neninger, forditva van rajtad a kengyel! (Vagy babona?)
    ****
    Ha becsuszasbol adodott a labtores, az bizony komoly technikai hianyossagokat mutat, amik ilyen sulyos kovetkezmenyekkel jarhatnak! Nekem is csak ’93-ban tanitottak Dunavarsanyban, nem csodalom hogy sokaknak elkepzelesuk sincs a mithogyanrol. Gyors felepulest!