Mark Penxa

Halott labda korszaknak nevezik az amerikai baseballban a múlt századforduló első húsz-huszonöt évét. Negyon kevés pont illetve még kevesebb homár született ebben az időszakban, innen az elnevezés. A játék agyonstratégizált változata folyt a pályákon, lopás és hit&run volt erőltetve, miközben olyan játékosok vezetették a homárlistákat évről-évre, akik akár kevesebb mint 10-et(!) ütöttek egy szezonban. Az átlagos ütőátlag .250 körül alakult, azonban például egy máig fennálló rekord is származik a korszakból, mint például a 309 tripla egy karrierben. Az éra végét jelentő 1920-as szezonban kezdődött Babe Ruth királysága, és több elmélet is született a korszak lezárásáról. Egyrészt a labdákon is változtattak a gyártók, megtiltották a labdákkal való machinációkat, gyakrabban cserélték is azokat, és a pályák mérete is változott. Bővebben minderről a Wikipedia megfelelő szócikkében.

Mindezt csak azért írtam felvezetésképp, mert a detroiti artista Mark Penxa egészen pontosan száz akkori játékos portréját festette meg, és tette közzé az oldalán. Miközben böngészed a képeket, laza jazz-muzsika (Duke Ellington) szól opcionálisan, hogy még autentikusabb legyen a múltidéző tárlatlátogatás. Ha vásárolnál egyet a 8×10 hüvelykes festményekből, akkor siess, mert egész jól fogynak, 75 dezső – plusz 11 postaköltség – az áruk.