Ki ne álmodozna arról, hogy saját MLB csapata legyen? Joe Torre 71 évesen komoly lépest tett ez ügyben, lemondott ügyvezető alelnöki posztjáról az MLB-nél, és beszállt a Dodgers licitben érdekelt, Rick Caruso vezette csoportba. Torre 2008-10 között a Dodgers managere volt, míg rá nem unt a McCourt család szappanoperájára, és dobbantott egy kényelmesebb székbe Bud Selig irodájában.

Frank McCourt és felesége Jamie 2004-ben közösen vásárolták meg a franchise-t, majd 2009-ben rájöttek, hogy 31 év házasság után ideje elválni. Frank akkoriban ki is rúgta Jamie-t a csapat vezérigazgatói székéből. Közben persze elkezdtek civakodni, hogy kié is a Dodgers, és összehozták Kalifornia egyik legdrágább válóperét. Az MLB 2011 elején unt rá erre, és átvette a csapat pénzügyi irányítását, elejét véve bármiféle szabadrablásnak. McCourték végül megegyeztek, Frank McCourt lett az egyedüli tulaja a csapatnak, így csődöt jelentve eladásra kínálhatta a franchise-t, amit 2004-ben 421 millió dollárért vásárolt a Fox Entertainment Group Inc.-től.

A Forbes listáján egyébként a Yankees és Red Sox után a harmadik legértékesebb klub a Dodgers, jelenlegi becsült értéke 800 milla felett van, így tavasszal minden bizonnyal az MLB történetének legnagyobb értékű üzlete köttetik majd, túlszárnyalva a Cubs 845 millió dolláros vétálárát. A vételárból Jamie-nek is jár majd 131 millió. Az MLB franchise tehát jó üzlet, csak az baj, hogy a jelenlegi forint-dollár árfolyamok miatt nekünk most kicsit nehezebb lenne beszállni a tavaszi licitbe.

A legendás hírű csapatért persze nem kispályásokkal versenyeznek Torre-ék. A teljesség igénye nélkül: Magic Johnson és Larry King nevével fémjelzett csoportok, a Dallas Mavericks tulaj Mark Cuban és a korábbi Dodgers-dinasztia O’Malley família is licitálni fog a csapatra. Utóbbiak már az 1930-as évektől az akkoriban még new york-i székhelyű Brooklyn Dodgers körül mozgtak Walter O’Malley révén. Walter papa ügyvédként kezdte, majd 1950-ben többségi tulajdont és elnöki bársonyszéket szerzett magának a klubnál. Üzleti megfontolásból a csapatot Kaliforniába költöztette, amiért a brooklyn-iak azóta is szívből gyülölik, lásd a Füst c. film, vagy  a vicc, ami így szól: Kérdezz meg egy Dodgers szurkolót, hogy ha csak két golyó lenne a fegyverében, és ott ülne vele szemben Sztálin, Hitler és O’Malley, kit lőne le? O’Malleyt, kétszer.

Egészen 1997-ig a család tulajdonában is maradt a Dodgers, az elnöki posztot 1970-ben fia, Peter vette át. Tehát a Caruso-Torre páros győzelme még messze nem biztos, de kétségtelen, hogy nagy esélyesek. Caruso sikeres ingatlanfejlesztő, és a közösség megbecsült tagja, Torre neve pedig grancia a sikerre baseball berkekben. Irányításuk alatt nem a pénztermelés és harácsolás, hanem a baseball kerülhet ismét előtérbe a Dodgers-nél, és végre régi hírnevéhez méltón tündökölhet a csapat.