Chicago, a nyugalom szigete… Készülj, Miami!

Alig több mint 3 hónapon belül két átigazolás történt Chicago-ban, ami alapjaiban változtatja meg a szeles város baseball-színterét. Szeptember végén az “előbb mondom, majd utána (talán) átgondolom” manager Ozzie Guillen váltott csapatot. Nyolc szezon és egy World Series cím után hagyta ott a White Sox-ot, és költözött Floridába, ahová a szezont új stadionban kezdő, és nagy dobásra készülő Miami Marlins csábította át. Majd pár napja a “millió dolláros kar, öt centes agy” prototípusától, Carlos Zambranótól szabadult meg a Cubs, és küldte Big Z-t (és az évi fizetése jókora szeletét, 15 millát a még fennáló 18-ból) nagy barátja Ozzie után Floridába. Az ellenérték a 2005-ben első körös, de messze tudása alatt teljesítő Chris Volstad. Mindkét csapat azt várja, hogy a klímaváltozás jó hatással lesz a játékosokra. És a Cubs és a White Sox persze azt is, hogy végre nyugalom költözik a klubházaik falai közé.

 

Zambrano-nál éppen szakad a cérna

Viszont a Marlins vezetősége érdekes taktikával közelít a 2012-es szezon felé. Úgy nyilatkoztak, tisztában vannak Zambrano történetével, de bíznak abban, hogy Ozzie Guillen támogatásával megtalálja a helyét, és ismét szárnyalni kezd. A háromszoros All-Star Zambrano karrier .607 győzelmi aránya 3.60-os ERA-val önmagáért beszél, dobott már no-hittert a Cubs-ban, és annak ellenére, hogy dobójátékos ütésben is jól teljesít, ha odakerül. De a sikerek mellé minden szinte évben jutott valami fölösleges dráma. Legyen az verekedés az elkapójával a kispadon és az öltözőben, kiállítás utáni dühkitörés, ordibálás a csapattársakkal, vagy éppen sérülés az ütőedzésen rögtönzött home run derbin.
A húr akkor pattant el, amikor a tavalyi szezonban idegenben az Atlanta ellen botrányosan játszva 5 hazafutást adott fel, majd megpróbálta megdobni az ellenfél ütőjátékosát, amiért persze kiállították. Erre fogta magát, összepakolt az öltözőben, otthagyta a csapatot, és azt nyilatkozta visszavonul. A Cubs vezetése sokat tűrt és próbálkozott Z-vel, például 2010-ben stresszkezelő tanfolyamra is elküldték. De a tavaly augusztusi incidens után már nem volt visszaút. Bár a csapat vezetősége fenntartotta a látszatot, hogy Big Z a távolabbi terveknek is része, ám ez csak színjáték lehetett, hogy értékét feljebb srófolják, de legalábbis elcserélhetővé tegyék. Hárommilliót pedig megérte kockáztatni a Marlinsnak, mert ha működik a tervük, nagyot szakíthatnak.

Miami-ban viszont attól a Guillentől várják Zambrano kordában tartását, aki szintén érdekes karakter. Mind élőszóban, mind twitteren nyilatkozott már meg olyan stílusban, amit józan eszére hallgatva más manager nem tesz meg. Pályafutása során nem egyszer saját és egykori játékosainak vagy a chicagói szurkolóknak is odamondogatott nyilatkozataiban, amit aztán néha próbált magyarázni, néha nem. És ott van fiacskája Oney, aki még apjánál is szabadszájúbb, ha kritizálni kell. Volt is ebből balhé a White Sox-szal, és szabályszerű nyilatkozatháború robbant ki Bobby Jenks távozása után egy Oney twit sorozat kapcsán.
Pedig a twitterezés okozott már gondot Miami-ban is. A Marlins tavaly egyik nagy tehetségét, Logan Morrisont többek között azért küldte vissza a farmra, mert a srác twitterén kritizálta a vezetőség döntéseit. Morrison korábban nyíltan szembeszállt a kiskirályként viselkedő, de gyenge szezont futó Hanley Ramirezzel is. Azzal a Ramirezzel, akit sok forrás beképzelt, senkit és semmit nem tisztelő játékosként jellemez, és most kénytelen volt jól megszokott shortstop pozícióját is feladni, mert egy nála is többet kereső fiatal sztár érkezett Jose Reyes személyében a Mets-től. Ugyan később azt nyilatkozta Ramirez, hogy nem gond, hogy váltania kell, de ki hiszi ezt el neki? Időzített bomba a srác, és ezzel együtt a klubház is, ahol nincs veterán játékos, akire felnézhetnének az ifjú sztárok. Így magukra lesznek utalva az éretlenek, és persze Guillennek főhet majd a feje, mikor, kit és hogyan büntessen, ha borul a bili.

Képzeljük csak el, hogy az új pozíciójában gyengén kezdő Hanley védekezésben hibázik, amikor egy szoros meccsen éppen Big Z adogat – fel lehet vázolni egy-két érdekes szcenáriót. A szenvedély persze fontos, mert ki nézne baseballt, ha minden játékos annyit mutatna érzelmeiből, mint JD Drew? De Miami-ban ego ego ellen feszül majd, így könnyen lehet, hogy egymás motiválása helyett a szurkálódás kerül előtérbe, ami gyorsan padlóra küldheti az éppen feltápászkodni készülő csapatot.

Viszont egyelőre talán másodlagos, hogy fog muzsikálni a csapat. A Marlins tulaj terve egyértelműnek tűnik: publicitás, publicitás, publicitás. Ehhez adottak a sztárok, akik papíron, egyénileg kiválóak. Persze kétélű a dolog, de attól nem kell félni, hogy szurkolótáborukat a gyenge teljesítmény miatt elveszítik, mert a korábbi stadion is kongott az ürességtől. Az összes milliós szerződésük esetében a nagy összegű kifizetések az utolsó évekre torlódnak. A következő két szezonban tehát csak azt kell elérni, hogy folyamatosan címlapon legyenek mindegy milyen áron, mert annak pozitív hozadéka lehet a nézőszám növekedése, ergo a jelentős pénzáramlás. És ilyen személyiségekkel a címlap garantált. Őszintén, ki nem fogja minden nap megnézni a következő szezonban, hogy mi az aktuális balhé kardhaléknál? Viszont ha emellett klikkelnek a fogaskerekek, és jönnek a győzelmek is, az már csak hab lesz a tortán a csapattulaj Loriának. Ha mégsem működik a dolog, két év múlva szét lehet zavarni a bandát, és megpróbálni valami újat.

Ezzel szemben fenn északon a nyugalom egyben unalmat is hozhat a következő egy-két évben Chicago-ba, mert mindkét klub a csapatok újjáápítésébe vágott bele. De a tulajdonosokat ez nyilván nem zavarja a több évig tartó drámasorozat után. A Gatorade italautomata pedig végre fellélegezhet a Wrigley Field-en.

5 thoughts on “Chicago, a nyugalom szigete… Készülj, Miami!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük