Jazzy curve ball

A mai szezonkezdetre idézzünk fel egy kereken száz éves sztorit. A Boston Globe nemrég elővett egy régi legendát:

1912-ben a kisligás, oregon-i Portland Beavers az akkoriban még szintén kisligás Los Angeles Angels ellen játszotta a nyitómeccsét a Pacific Coast League-ben. A Hódok kezdődobója Ben Henderson volt, aki bár az előző évben egészen jól szórt, híres volt részegeskedéséről. A meccs előtt a Los Angeles Times riporterének dicsekedett el, hogy valami egészen különlegessel készül:

Ben Henderson kártyák via SportingOregon

“Új csavart labdám van, amiből holnap dobok is egyet-kettőt. Jazz ball-nak neveztem el, mert úgy imbolyog, hogy sehogy sem tudják megütni.”

Így hát az 1912. április 2-i LA Times idevágó cikkének a címe “Ben’s Jazz Curve” volt. Ez volt az első dokumentálható eset, hogy nyomtatásban megjelent – az aztán 2000-ben az évszázad szavának választott – jazz szó.

Az ominózus cikk via WBGO 88.3 FM

Hendersonnak azonban nem jött be a trükkös dobás, elvesztette a meccset, abban az évben 0-5, 3.99 ERA után elcserélte a csapat, és nem sokkal később azután abba is hagyta a játékot.

Az etimológusok a mai napig nem biztosak a jazz (jass, jaz, jas, stb.) szó eredetében, merthogy a “jasm” szleng, amiből származtatják, sem az afro-amerikaikhoz, sem New Orleans-hoz nem kapcsolódik, pedig ezek a jazz-zenétől a legkevésbé sem eltagadhatók. Ráadásul az egyik legnépszerűbb tévhitet, miszerint a “jasm” a new orleansi prostik által használt jázminos parfüm rövidítése lenne, az a Ken Burns terjesztette el, akit baseballos körökben illik minimum félistenként tisztelni tíz részes baseball-történeti sorozata okán.

A közel húsz órás sorozat torrentmoziban fellehető. Megéri.

Burns egy öreg muzsikus, Garvin Bushell könyvére hivatkozott jazz-történeti dokumentumsorozatában. Más források a “jasm” szót a “jism” vagy “jizz” változatának tartják, ami a régi, polgárháborús amerikai fehér szlengben spirituszt, de akár spermát is jelentethetett. Hogy visszakanyorodjunk a zenéhez, a new orleans-i feketék a századelőn nem a jazz kifejezezést használták a zenéjükre, ők ragtime-ot játszottak, amit aztán csak a ’10-es évek derekán kezdtek jazznek hívni – a fehérek Chicago-ban.

De mi koncentráljunk a baseballra. A dobásfajtára a többi ligadobó is rákapott, de ők inkább “vigor”-nak (erély, nyomaték) vagy “pep”-nek (pepper, bors) hívták – mivel Henderson egy másik riporternek azt nyilatkozta, “megborsozva” dobja a labdát.

Seals stadion 1927 via Local Nine

1913 tavaszán már a Bulletin újságírója, E.T. Scoop Gleeson is arról számolt be a San Francisco Seals tavaszi felkészüléséről, hogy dobóik a régi jó “jazz” dobást gyakorolják a következő szezonra. Más sportújságírók is gyosran ráharaptak a kifejezésre, és már a jövő szavaként méltatták. Olyannyira, hogy a san francisco-i öbölben mindennapossá vált a használata. Egy csavart labda típusra, nem a zenére.

Hogy aztán a baseball-dobás definíciója mikor vált zenei stílushatározóvá, ez a mai napig kérdéses.

Az egyik verzió szerint a jazz nem is a baseballból jött, hanem egy new orleansi táncos rabszolga (Jasper) esetleg egy mississippi dobos (Charles “Chas” Washington) becenevéből vagy az alábbi szavakból származik: a kreol “patois jaser” (felgyorsít) illetve a mandingo “jasi” (kivetkőzik). Azonban ezek és Jelly Roll Morton verziója, miszerint ő volna a szó kitalálója, egytől egyig megbuktak azóta.

A másik verzió szerint Bert Kelly bendzsós és társa, a dobos Art Hickman vitték magukkal az öbölből Chicago-ba, és akármennyire is saját találmányukként emlékeztek rá később, egészen egy 1915. július 11-es Tribune cikkig nincs másik írásos emlék a szó használatáról.

A Times-Picayune 1916. november 14-i cikke a “jas bandákról”

New Orleans-ba a kifejezés 1916-ban jutott el, de addigra a jazz-őrület már országos mértéket öltött, és mindenki tudni akarta, honnan jött a “jazz”. Ahogy az Original Dixieland Jass Band és a hasonló, akkoriban népszerű bandák és kiadóik, úgy a Victor Records is azzal reklámozta magát, övé a tudás:

A jazzről azt mondják Chicago-ban született, Chicago pedig azt mondja, a jazz San Francisco-ból származik.

Igen, ezek szerint Bert Kelly akkorát azért mégsem kamuzott, de már megint elfelejtjük a baseballt? Mert bár nyelvtudományi szempontból még mindig sok kérdés merül fel a szó eredetével kapcsolatosan, a lényeg, hogy 1939-ben egy Peter Tamony nevű etimológus előbányászta a ’13-as Gleeson cikket, és majd hetven évvel később, 2003-ban George Thompson new york-i könyvtáros talált rá a direkt baseball kapcsolatra az LA Times ’12-es cikkében. Abban amiben Ben Henderson a jazzy curve balljával dicsekszik.

Mert a jazz nem (csak) zene, hanem egy csavart labda-fajta, amit a részeges, kisligás, jobbkezes dobójátékos talált fel száz éve. Így hallgasd és szeresd legközelebb a jazzt!

 

Play it again Sam ball!

 

Egyéb baseball-történeti posztjaink:

Régi baseball fotók

John Dillinger

Ty Cobb, a dühöngő látnok

Sztárgázsi

Rágómező

Egypúpú sportolók

3 thoughts on “Jazzy curve ball

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük