Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, II. rész)

Az előző bejegyzésben átfutottuk a National League divízióinak szinte ill. teljesen biztos győzteseit. Ezekben a posztokban kizárólag azt nézem, hogy a csapatok történetük során honnan indulva jutottak el a jelenlegi városaikba. Az idei szezonjaikról majd a konkrét rájátszás előtt írunk. Egyelőre túl sokan vannak.

Nézzük a wild card esélyeseit! Az idei évtől kezdődően a két legjobb eredménnyel végző nem-divíziógyőztes csapat egyetlen meccsen fogja eldönteni, melyikük kerül a klasszikus rájátszásba.

Jelenleg a Braves és a Cardinals a befutó, de a Cards nyakán ott liheg a félelmetes hajrát produkáló Brewers, a Dodgers, és még a csipkerózsika álmából felébredt Phillies is odaérhet. Az egész évben tuti befutónak hitt Pirates viszont kemény lejtmenetben van, már az .500+-os szezonjuk sem biztos.

+++++

Az Atlanta Braves az előző poszt elején említett Cincinnati Red Stockings Bostonba távozott részéből alakult. Először Boston Red Stockings néven játszottak 1870-ben, a Nemzeti Liga alapító csapatai közé tartoztak, és az egyik meghatározó alakulata voltak a 19. században – Red Caps néven nyertek 8 zászlót. 1898-ban 102-47-es aránnyal nyertek, ami majdnem száz évig fennálló klubrekord volt, egészen a ’93-as 104-58-as szezonjukig. 1883-ban bostoni babzabálók lettek (Boston Beaneaters), de 1901-ben, amikor megalakult a Boston Red Sox, a csapat és a szurkolók nagy része átpártolt. A Beaneaters után Doves és a Rustlers néven játszottak pár évet, végül 1912-től nevezik őket Braves-nek.

A Boston Braves 1914-es szezonja egyszerűen csak “A csoda”-ként vonult be a baseball-történelembe. Július elején 26–40 volt a rekordjuk, ligautolsóként 15 meccsel voltak lemaradva az első (NY) Giants-től – nyolccsapatos volt akkor mindkét liga, és úgy nézett ki, hogy megismétlődik az előző, tragikus szezonjuk. Aztán július 6. és szeptember 5. között 41–12-t produkáltak, és a rá következő Giants elleni szériát behúzva átvették a vezetést, hogy a szezon végére még egy 25-6-os szériát pakolva tíz meccset verjenek a második Giantsre. Ez barátok közt is +49-es (68-19) széria az idény második felében.

Philadelphiában ezrek nézték a World Seriest háztetőkről, mert nem jutottak be a teltházas stadionba

A World Seriesben az előző posztban említett Cony Mack félelmetes hírű (akkor még Philadelphia) Athletics-ével találkoztak, mondani sem kell ugye, négymeccses söprést osztottak ki nekik.

A következő huszonegynéhány évben mindössze négy nyertes szezonjuk volt. Az új tulaj 1935-ben annyira nekikeseredett azon, hogy még a kiöregedett Babe Ruth sem tud segíteni rajtuk, hogy Boston Bees-re változtatta a csapat nevét. Ez persze semmit sem dobott a szerencséjükön, úgyhogy újra Braves néven, de már a második világháborút követően végül ismét megnyerték a ligát. Két dobójukról, Warren Spahn-ról és Johnny Sain-ről egy bostoni sportújságíró faragott is egy kis versikét, aminek az esszenciája (Spahn and Sain and pray for rain) később bevonult a baseball-szókincsbe.

Spahn egy Labor Day duplafejű nyitómeccsén 14(!) inninges complete game W-t húzott be, majd a második meccsen Sain shutouttal nyert. A rákövetkező két nap esett, így harmadnap Spahn újabb W, negyednap Sain szintén, és utána bár nem esett az eső, újból nyertes meccset dobtak. Ezután egy nap szünet következett, hogy a másnapi újabb duplafejűn újra két W-t szerezzenek. A két legendás dobó 12 nap alatt 8 győzelmet húzott be vereség nélkül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kis dal figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Braves-nek szenzációs rotációja volt akkoriban, és a statisztika szerint a csapatnak jobb rekordja volt, ha nem ők kezdtek.

A ’48-as elvesztett World Series után ismét lejtmenet vett a csapat, aminek az lett a vége, hogy a tulaj Milwaukee-ba költöztette a Braves-t. Ahol olyan elképesztő szeretettel fogadták őket, hogy megtáltosodtak, és az első évükben, 1953-ban 92 győzelemmel ligamásodikak lettek. Az 1,8 milliós, ligaelső össznézőszámuk pedig azon tulajdonosok érdeklődését keltette fel, akik a csökkenő érdeklődés miatt csapatuk más városba költöztetésén gondolkodtak.

A már említett Dodgers és Giants mellett a szintén emlegetett Athletics és a St. Louis Browns tulajai mind a Braves sikerein felbuzdulva döntöttek.

1957-ben a Braves a Yankees-t verve megnyerte a második World Series címét, a rá következő évben azonban pont a Yankees-től kikapott, és utána újabb hullámvasút következett. Lou Perini 1962-ben eladta a csapatot, és az új tulaj az új idők szeleinek megfelelően nagyobb tévés piacot keresett.

A gyorsan fejlődő Atlanta polgármestere lecsapott rájuk, hiszen előttük az akkor Kansas Cityben székelő Athletics-t nem tudta odacsábítani, holott ígért egy zsírúj, csilivili stadiont. És így lett 1966-tól a Braves atlantai csapat. A többi történelem. Maddux, Smoltz, Glavine a valaha volt egyik legjobb rotáció, ami ráadásul 1995-ben a Braves-nek a harmadik WS-győzelmét is hozta.

A Braves franchise az ötödik a győzelmi öröklistán, tavaly július közepén lépték át a 10 ezres határt.

+++++

Ugyanezen a listán a St. Louis Cardinals a negyedik. A Cards mindig is st. lous-i csapat volt. Igaz, az 1882-es alapításakor még barna zoknisok voltak, rákövetkező évben már csak Browns, egy évig Perfectos, végül 1900-tól kezdve nevezik őket Cardinals-nak.

A sok zoknis név a baseballban mind-mind a legelső profi csapatként alakult Cincinnati Red Stockings sikereiből próbált magának csippenteni.

Viszont a Cards nem National Leauge csapat volt eredetileg, hanem egy csupán tíz szezont megért liga, az American Association tagja volt. 1882 és 1891 között ennek a bajnokával vívta az NL győztese a World Series korai verzióját. Hivatalosan 1903-tól számítják a modern értelemben vett WS-eket.

A National League-nek volt már st. louis-i csapata, a Maroons, azonban ez pont a Brown Stockings korai éveiben elért sikerei miatt Indianapolisba költözött, majd megszűnt. Így 1892-ben a barnáról piros uniformisra váltó Perfectos csatlakozhatott a nemzeti ligához, miután az AA becsődölt. A nevüket állítólag egy női rajongójuk kiszólásból nyerték, miszerint a pirosuk árnyalata hasonlít az Amerikában honos kardinálispinty színére.

1899-ben eladták a csapatot, azonban az új tulajnak már volt másik csapata, a Cleveland Spiders.

Ebben a Spiders-ben játszott a baseball-történet egyetlen Charlie Brown nevű játékosa, ahogy arról a Charlie Brown statjai c. posztban már szó esett.

Hogy feldobják a szerencsétlenkedő Cards nézőszámát, elkezdték átirányítani a Spiders tehetségeit St. Louis-ba, amivel a Cards ugyan sikeresebb lett, viszont elsorvasztották a Spiderst. Ez a clevelandieknek olyannyira nem tetszett, hogy egy másik csapatukkal, a Bluebirds-szel (későbbi Indians) az akkor alakult American League-hez csatlakoztak.

1902-ben pedig a Brewers költözött Milwaukee-ból a közvetlen szomszédságukba, és felvette az előző nevüket, így a következő ötven évre St. Louis Browns néven egy AL csapat lett a városi riválisuk a nézők kegyeiért és egyszer még a World Seriesben is. Ez a Browns volt a mai Orioles elődje, de erről majd később.

A Cards legenda, Stan Musial gratulációkat gyűjt be az 1944-es
St. Louis Browns elleni World Series 5. meccsén © Corbis

A Cards mindig is a sikeres csapatok közé tartozott, 39 Hall of Fame-erük van, tizennyolcszor nyerték meg a nemzeti ligát, és 11 WS címük van, ezzel az NL legjobbjai. A 2006-os győzelmükre mi is emlékezhetünk. Meg hát ők a címvédők.

+++++

És ha már az előbb szóba került a Milwaukee Brewers, folytassuk velük! Mert ez a Brewers nem az a Brewers, akik előbb Browns, majd Orioles lettek. És ugye nem is a Braves, pedig ők is voltak milwaukee-iak.

A mai franchise a Seattle Pilots utódja. 1969-ben az akkor alakult hat csapatos AL West-ben mindössze egyetlen szezont megért Pilots a városban székelő Boeing után kapta a nevét. Tökutolsóként végeztek, és hogy még szebb legyen a történet, következő évre csődbe is mentek. Ez nem csak a pocsék játékuknak, hanem a kisligás stadionjuknak és a rettentő alacsony, alig hétszázezres össznézőszámuknak volt köszönhető. Bár ezek meg mind összefüggnek.

Lehettek bármilyen rosszak, kártyák készültek

A tulajokat megkereste az a Bud Selig, aki ma az MLB főbiztosa, akkoriban pedig egyrészt nagymenő autókereskedő volt Milwaukee-ban, másrészt egykori kisebbségi Braves tulajdonos. Ő nem volt odáig a Braves Atlantába költözésétől, mindenképpen szerette volna a városban tartanai a májer ligát.

Középen Bud Selig, a baseballőrült, elszánt autókereskedő

A Braves ’66-os távozása után gründolt egy Milwaukee Brewers Baseball Club Inc. nevű projektet, kizárólag abból a célból, hogy a távozó Braves helyére új csapatot kerítsen. A nevet a városi sörfőző hagyományokból és az egykor St. Louis-ba távozott csapattól kölcsönözte. 1967-ben szervezett egy Twins-ChiSox bemutató meccset a megürült stadionba, amire 51 000 néző volt kíváncsi. Majd leszerződött a White Sox tulajjal, és 1968-ban a Chicago kilenc hazai meccsét Milwaukee-ban játszotta. Ezt a kilenc derbit 270 000 ezer néző látta, ami az abban az évben a Sox nézőszámának egyharmada(!!!) volt, mert Chicagóban a többi 58 meccsen összesen volt 540 ezer néző.

1969-re már 11 White Sox “hazai” meccset szervezett le Selig, minden akkori AL csapatot elvive Milwaukee-ba. Azonban a csapattulajdonosok és a ligák ’68-as év végi találkozóján csalódnia kellett, mert a National League San Diegónak (Padres) és Montrealnak (Expos), az American League pedig Kansas Citynek (Royals) és Seattle-nek (Pilots) adott franchise-t a bővüléskor.

Az Expos-ról az előző posztban esett már szó a Nationals kapcsán.

A Pilots csődje így hát kapóra jött Selignek. Azonban ez a csőd nem mindennapi volt, mindössze hat nappal a ’70-es Opening Day előtt jelentették be. A villám módon Milwaukee-ba költöztetett csapatnak nem volt ideje új felszereléseket rendelni, ezért a Pilots logókat leszedték és Brewers logóra cserélték, de a régi logók körvonalai egyértelműen kivehetők voltak az újak körül.

Az 1982-es Brewers rajongóikkal az Angels elleni
ALCS győzelmet ünneplik © Corbis

Az első pár évben lúzerkedtek. 1972-ben átmentek az AL Eastbe, ahol aztán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján volt pár nagyon jó évük, ez volt a Bambi Bombázói időszakuk. Ekkor, 1982-ben vesztettek eddigi egyetlen World Series-ükben. A Cardinals verte meg őket.

Tizenévvel később Bud Selig már főbiztosként újabb csapatokat (Rays, D’backs) vont be az MLB-be, és kitalálta az Interliga-meccseket. Ekkor volt átmozgás a ligák között, a Brewers az AL Centralból átment az NL Centralba, a Tigers pedig jött a helyére az AL Eastből.

A sikeres korszakukat követő hullámvasúton töltött évek után pedig építettek Milwaukee-ban az elmúlt szezonokban rendszeresen playoff-esélyes csapatot.

+++++

A National League wild card race többi szereplőjéről a harmadik részben írok.

+++++

Hasonló témájú bejegyzéseink:

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, I. rész)

All-Star gála történelem

Rágómező

500.

Rossz évszázad, avagy Billy a kecske bosszúja

One thought on “Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, II. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük