Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, I. rész)

A nyugati parton zártuk a Nemzeti Liga playoff-esélyes csapatainak történetét bemutató sorozatunkat, kezdjük onnan az Amerikai Ligát is. Mivel rengeteget utalok az előző írásokra, érdemes a legelejéről kezdeni az olvasást, ha még nem tetted volna meg:

H4O– Ki Kicsoda (NL, I. rész, Reds, Nats és Giants)

H4O – Ki Kicsoda (NL, II. rész, Braves, Cards és Brewers)

H4O – Ki Kicsoda (NL, III. rész, Dodgers, Phillies, D’backs)

Az Amerikai Liga alapításáról eddig nem esett szó. A National League ugye 1876-ban alakult, az American League pedig az American Association csődjét követően a kisligás (North)Western League-ből alakult májer ligává 1901-ben. A kezdeti ellenségeskedést követően az 1903-as szezontól vált partnerivé a két nagyliga kapcsolata, így attól az évtől számítják a modern baseball kezdetét.

A két liga fejesei az 1911-es World Series (A’s-Giants)
harmadik meccsén © LOC

És mint ahogy arról már volt szó, a két liga bajnokainak nagydöntője, a World Series is 1903-tól nyerte el mai reputációját.

Minden azelőtti történést az almanachok “a 19. századi baseball” korszakaként tartanak számon. De erről és a baseball nagy korszakokra osztásáról írok majd az offseasonben. Ott majd bővebben kifejtem a ligák történetét és kapcsolatát is.

Lássuk a nyugati part playoff-esélyeseit! Az AL West-et szinte biztosan a Rangers nyeri, és nem csak az Oaklandnek, de még az Angels-nek is van matematikai esélye az egyik wild cardra.

A Texas Rangers történetének kezdete már meg lett említve a Nationals-szel kapcsolatban. Amikor az eredeti Washington Senators 1961-ben Minnesotába pakolt, és ott Twins lett, az American League egy évvel előbbre hozta az amúgy is tervezett bővítést, és az új los angeles-i franchise mellett engedélyezett egy új klubot Washingtonban is. Ez ugyan felvette a Senators nevet, de tiszta lappal indult a baseball nagykönyvében.

Erről a bővítésről később még lesz szó.

A fővárosban az AL kezdete óta volt májer csapat, hiszen az első Senators az alapítók közé tartozott. És bár az 1910-es évektől kezdve húsz éven keresztül az egyik legjobb csapat volt, az azt követő zuhanórepülésük vitte őket végül Minnesotába.

Babe Ruth kiütve fekszik, miután a Senators egyesének fly ballját vadászva fejjel a betonfalnak rohant © LOC 1924

Az 1961-ben újonnan alapított Senators egy baseball-hagyományaira büszke, de nagyon csalódott közönség kegyeit kereste. A csoda elmaradt, csak úgy repkedtek a 100 fás szezonok. A tulajok kézről-kézre adták őket, míg nem a hotelmágnás Bob Shortnak az az ötlete támadt, hogy a HOF Ted Williams-t alkalmazza edzőként. Aki hírnév ide vagy oda, soha semmilyen szinten nem edzősködött. A csoda ezúttal is elmaradt, még Nixon elnök nyitónapi kezdődobása sem segített rajtuk.

Az alig 70 km-re fekvő Baltimore-ban akkoriban nyert kétszer is WS-t az Orioles, úgyhogy az új Senators lúzerkedésére senki nem volt kíváncsi. Short az 1970-es szezon után a fél csapatot eladta a Tigers-nek – annak fejében, hogy az támogatni fogja a ligánál a Senators költözési terveit.

A texasi Arlington polgármestere akkor már egy évtizede próbált meg baseball-csapatot odacsábítani. Arlington kisváros, azonban a 12 megyét felölelő Metroplex-térség Dallas-szal és 8 másik várossal együtt már hatalmas, vonzó tévépiac. A köznyelvben csak Észak-Texasnak hívott terület ugyanúgy az Athletics-re pályázott, mint Atlanta, ám ezt az AL tulajok megvétózták. Végül Shortot meggyőzték pár millió olajdollárral, és a Senators leköltözött délre.

“Send Short to Texas, keep the Senators!”

A washingtoniak nem hittek a fülüknek. Hiába volt akkor már nagyon régóta mélyponton a Senators, és még csak nem is a háromszoros ligagyőztes, az 1924-es WS-ben a Yankeest verő, eredeti fővárosi csapat voltak, de fővárosiak voltak. Az utolsó, tizenegyedik szezonjuk utolsó meccsén a 25 000 néző fele fizetés nélkül ment be a stadionba, a lelátón “SHORT STINKS” feliratokat feszítettek ki, és minden haragjukat nagyon hangosan eresztették ki.

A kilencedik tetején hiába vezetett a Senators 7:5-re a Yankees ellen, a bíróknak be kellett rekeszteniük a meccset, mert a szuvenírre vadászó szurkolók elözönlötték a gyémántot, felszedték a bázisokat, és szétkapták a Robert F. Kennedy stadiont. A liga 9:0-val a Yanksnek ítélte a meccset.

Így azért már jobban érthető, hogy a washingtoniak miért vannak annyira feldobva a Nats idei szezonjától – a sarki crackdílertől a Washington Post publicistáján át egészen Barack Obamáig. Aki chicagóiként természetesen White Sox – Nationals döntőt szeretne látni.

Első két texasi évükben 100-105 vereséggel nyitottak, de 1974-ben a harmadik szezonjukban már másodikak lettek az AL Westben az Oakland mögött, ezzel a Texas Rangers a baseball-történelem egyetlen csapata, amelyik két 100 fás év utáni évben pluszos rekorddal zárt.

A meleg éghajlat miatt nyári meccseiket éjszaka játszották, volt edzőjük az a Bobby Valentine, aki idén Bostonban bukik meg éppen, és öt éven át volt résztulajdonosuk George W. Bush – még texasi kormányzósága és jóval elnöksége előtt. Először a kilencvenes évek közepén jutottak a rájátszásba, mindhárom alkalommal a Yankees verte őket a ligadöntőben.

A kétezres évek elején az a Buck Showalter edzette őket, akiről már volt szó a D’backs kapcsán, és az AL East-nél még több lesz róla. Immár két éve ők a ligabajnokok, ám tavalyelőtt a Giants, tavaly pedig egy hihetetlenül izgalmas sorozatban a Cardinals verte őket a World Seriesben.

Így a Rangers egyike azon nyolc MLB csapatnak, akik még nem nyertek bajnoki címet.

+++++

Ha már imént szóba került, folytassuk a Los Angeles Angels of Anaheim-mel!

Először 1940-ben merült fel major league csapat Kaliforniába költözése. A Cards kapcsán emlegetett St. Louis Browns ez irányú kérését azonban elutasította az American League. Az 1942-es szezonra már megkapták az engedélyt, megvolt a szezonmenetrendjük is, azonban 1941. december 7-én a japánok lebombázták Pearl Harbort, és ezzel bármilyen nyugati parti májer sporteseménynek még csak a lehetőségét is eltörölték.

1953-ban LA újból a Browns-szal tárgyalt, ők azonban Baltimore-ba költöztek, és az Orioles lettek. Szóba került az Athletics vagy a Senators is, azonban elsőként mégis NL csapat költözött a városba, a Brooklyn Dodgers. Róluk hosszan írtam már az NL sorozat befejező részében.

A Dodgers tulaj Walter O’Malley 1957-ben azért vásárolta meg a Cubs AAA filiáléként működő kisligás Los Angeles Angels-t, mert az akkori szabályok szerint ezzel jogot vásárolt magának májer csapatra a városban. Ezt kihasználva költöztette a Brooklyn Dodgers-t LA-be.

A PCL Angels 1926-os csapata

A kisligás Angels 1903-tól játszott a Pacific Coast League-ben, és 1921-tól tartozott a Cubs farmrendszerébe. A Dodgers 1958-as érkezése után államról államra, városról városra költöztek, és folyamatos névváltoztatás mellett a jelenlegi, ötödik inkarnációjuk a Tucson Padres, ami a májer Padres AAA csapata.

A PCL Angels-ben játszott a később a Dodgers edzőjeként legendává vált HOF Tommy Lasorda vagy a AAA-ben 313 HR-t vágó, később 10 májer szezont letudó, mindkét LA csapatban játszó Steve Bilko.

Azzal, hogy a Dodgers Los Angelesbe költözött, kizárta, hogy AL csapat jöhessen a városba. Mindeközben New Yorkban a Dodgers és a Giants távozása kiverte a biztosítékot, és a városvezetés néhány másik várossal összefogva egy harmadik liga alapításán dolgozott.

Az ötlet attól a William Shea ügyvédtől származott, akinek a nevét ma a Mets stadionja őrzi.

A Dodgers legenda – és az előző részben említett – Branch Rickey-t tették meg az 1959-ben megalakult Continental League elnökévé. Az MLB semlegesen állt a kérdéshez. Azonban az akkoriban sokkal nagyobb üzleti és döntési szabadságot élvező NL és AL az aktuális bővülési terveik kerékkötőjeként ellenségesen tekintettek a formálódó vetélytársra.

CL tulajdonosok: balszélen Shea, jobbszélen Rickey

Az American League ekkor hozta létre – a Texas Rangers elődjeként az előbb szóba került – második Washington Senators-t, az NL pedig a mai Astros elődjét, a Colt 45’s-t.

Minnesota, ahova az eredeti Senators Twins-szé válva költözött, és a Colt 45’s-t befogadó Houston a Continental League lehetséges, ámde ezzel a húzással immár semlegesített célpontjai voltak. Hogy az utolsó szöget is beverjék az izgága új liga koporsójába, a National League New Yorknak, az American League pedig Los Angelesnek adott új franchise-jogot. A Mets 1962-es alapításáról a Giants és a Dodgers kapcsán is írtam már.

A Continental League bedőlésével hoppon maradt városok (Atlanta, Dallas-Metroplex, Toronto, Denver és Buffalo) közül a későbbi bővítések során csak Buffalo nem kapott MLB franchise-t, így a városnak az AAA Bisons a legmagasabb szintű baseball-csapata. Igaz, ők meg a 19. században még nemzeti ligás Buffalo Bisons utódai.

Node, vissza az Angels-hez! A csapat első tulajdonosa a HOF Hank Greenberg – Bill Veeck párost kiütve a Singing Cowboy néven ismert filmsztár és médiamogul Gene Autry lett. Autry az 1892-es, kaliforniai kisligás Angels után nevezte el csapatát, mivel azonban O’Malley-é volt a PCL Angels, 300 000 dollárt kellett neki fizetetnie a névhasználati jogért.

Azt hogy a spanyolul ‘az angyalok’-at jelentő LA mögé biggyesztették ugyanezt angolul is, nem érdemes az Angyalok Városának csapatain számon kérni. A Halos becenév pedig a glóriát jelentő ‘halo’ szóból jön, erre utal a logójukban a nagy A betű fölött ragyogó dicsfény.

1961-es első idényükben 70–91-gyel zártak, és ez a .435-ös arány azóta is a legmagasabb első éves rekord a bővítéssel MLB-be került csapatok között. Ekkor még a PCL Angels stadionjában, a Wrigley Fielden játszottak.

Kölykök játszanak az LA Wrigley Field romjain 1969-ben

Mivel a PCL Angels 1921-től nem csak hogy a Cubs farmrendszerébe tartozott, hanem ugyanaz a William Wrigley rágómilliárdos volt a tulajdonosa, aki a chicagói májer klubé is. Ráadásul a Cubs stadionja kicsinyített másaként, de helyi spanyolos beütéssel megépített stadion előbb kapta a tulaj nevét, mint a Cubs stadion. Az LA Wrigley Field Hollywood kedvelt helyszíne volt baseballos filmfelvételekhez. Az első itt készült mozi az 1927-es Babe Comes Home c. némafilm volt. Babe, mint Babe Ruth, és mint főszereplő. A  film azóta elveszett. William Wrigley-ről a Rágómező c. posztban olvashatsz.

1962-től a Dodgers stadionjában játszottak, amiért persze O’Malley vaskos bérleti díjat számított fel. 1965-ben az LA külvárosának számító Anaheimbe költöztek, és a csapatot Calfornia Angels-re keresztelték.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján háromszor is csak a ligadöntőben kaptak ki, a kilencvenes években meg hullámvasutaztak a divíziójukban. A személyes tragédiákkal súlyosbított lejtmeneteik olyan legendáknak adtak táptalajt, hogy a minden másban szerencsés Cowboy (Autry) átka ül rajtuk, mivel a csapatnak már nem marad a mákból, vagy hogy a stadionjukat indiántemetőre építették. Ez utóbbival még a helytörténészek sem tudtak mit kezdeni.

1996-ban a Disney Inc. vásárolta meg a csapatot, ha már úgyis Anaheimben van a Disneyland. És hogy a turisták is tudják, hogy hol van Disneyland, átnevezték a klubot Anaheim Angels-re. Új logót is kaptak, ekkor volt két szárny ragasztva az angyali A-ra. A szurkolók gyűlölték, és nem mentek többé Disney rajzfilmre. Na jó, mittomén, de utálták nagyon.

Viszont 2002-ben negyedszerre is bejutottak a rájátszásba, és egészen az első World Seriesükig meneteltek, ahol a Giants-t verve nyerték első és eleddig egyetlen bajnoki címüket.

Parádé a 2002-es WS-győztes Angels tiszteletére Disneylandben

Rá következő évben már mindenki tudta, hol van a Disneyland, így a Disney eladta a csapatot, mégpedig az első latínó MLB-tulajjá avanzsáló Arte Morenónak. Ő az a bajszos figura az előző rész végén a Bush elnökös D’backs fotón. A kisvárost jól magára haragítva át is nevezte izibe a csapatot Los Angeles Angels of Anaheimre. Csak hogy tudják a baseball-rajongók, hol is van az Angels. Akik egészen a közelmúltig olyan tuti biztos playoff résztvevők voltak, ahogy idén nem annyira.

+++++

Mivel eddig expanziós AL csapatokról esett szó, ugorjunk a keleti partra, mert a Tampa Bay Rays-t leszámítva minden további playoff-esélyes az alapító nyolcas tagja.

A Rays is meg volt már említve, mégpedig a D’backs alapításánál.

A Tampa Bay Area Florida nyugati partjának közepén fekvő, közel ötmilliós régió; St. Petersburg, Clearwater és Tampa városokkal. Kedvező, nyugdíjasbarát klímájának köszönhetően mindhárom város már az 1910-es évek közepétől otthont adott az AL csapatok Spring Training-jeinek. Ha figyelmesen olvastál a D’backs-ről, akkor már sejtheted is a megfejtést.

Sportújságírók Floridában a Yankees tavaszi felkészülésén 1939-ben

A hatvanas években egy helyi lapkiadó, Jack Lake minden vele szembejövő csapatnak azzal rágta a fülét, hogy a környék nem csak csodálatos tavaszi felkészülési helyszín, de igazán megérdemel egy major league csapatot is. Azonban minden akkori bővítésből kimaradtak.

A nyolcvanas években még mindig csak rágták, csak rágták a tavaszi Grapefruit League májerjainak fülét, de sem csapatot nem tudtak odaköltöztetni, sem bővítéskor nem kaptak franchise-t. Úgyhogy gründoltak egy Tampa Bay Baseball Inc. nevű projektcéget…

És nem ezt tették.

Hanem 1990-ben építettek egy stadiont St. Petersburgban. Egy májer stadiont. Hogy akkor csak odamegy valaki. Vagy kapnak új franchise-t. És nem kaptak. Az 1993-as bővítéskor Denver és Miami nyerte el az NL csapatalapítási jogot.

1992-ben még arról is szó volt, hogy a Giants akkori tulaja, Bob Lurie Tampába adja el a csapatot. Tampa Bay Giants? Az MLB megakadályozta az üzletet, és ahogy azt a sorozat első részében írtam, Peter Magowan végül Friscóban tartotta a Giants-t.

Amikor végül az 1995-ös bővítéskor Phoenix-szel együtt megkapták a franchise-jogot, a stadion már kicsit lepukkant. Merthogy addigra egy hoki- és egy terem-amerikai foci-csapat otthona is volt, nem csak a képzeletbeli MLB-csapatuké. Eladták a névhasználati jogot, és a kapott pénzből kipofozták az immár Tropicana Field-ként ismert stadiont.

A Tampa Bay Devil Rays 1998-ban mutatkozott be az AL East-ben, és tíz éven keresztül minden évben, mindig a száz fát kóstolgatva tökutolsók voltak.

2008-ra nevet, mezt, logót váltottak, és Tampa Bay Rays-ként robbantottak. Az első rájátszásukban a World Seriesbe jutottak. Ahol ugyan kikaptak a Phillies-től, de azóta is minden évben simán rájátszás-esélyesek. Az utóbbi két évben is csak a ligadöntőben állította meg őket a Rangers.

2007: 66-96, AL East 5.; 2008: 97-65, AL East 1., ALCS

Ők játszák mostanában a legpengébb “moneyballt”, a legújabb technikai lehetőségeket kihasználó stratégiájukról az iBaseball (I) c. posztban olvashatsz.

És hogy hogyan “gyártanak” maguknak nem létező múltat, arról a Disco Rays c. bejegyzésben írtunk.

+++++

A sorozat következő részében a wild cardra nem, csakis a divíziócímre esélyes csapatok következnek, és felveszem a Moneyball fonalat.

+++++

Hasonló témájú bejegyzéseink:

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, III. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, II. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, I. rész)

All-Star gála történelem

Régi baseball fotók (Nixon)

Rágómező (Cubs)

Mai Shorpy (Senators)

500. (Barry Bonds)

Rossz évszázad (Red Sox)

One thought on “Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, I. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük