WBQC Regensburg élménybeszámoló 1. rész

Mikor megtudtuk tavaly ősszel, hogy World Baseball Classic selejtezőtorna lesz Regensburgban, nem volt kérdés, hogy az idei Hungarian Baseball Freaks-túra célpontja Németország lesz. Újra, hiszen Regensburgban már kétszer is voltunk. Először 2008-ban egy Eurocup selejtezőtornán, majd a 2009-es világbajnokságon. A két torna során rengeteg barátot szereztünk, így most lehetőségünk nyílt ismét találkozni velük. Két autóval mentünk, A-csapat csütörtöki, B-csapat pénteki indulással.

Én az A-csapatban voltam, mint mindig, szóval mi meg tudtuk nézni a Kanada–Nagy Britannia nyitómeccset. A fél hétkor kezdődő nyitóünnepséget lekéstük, de a hétórás sípszóra már elfoglalhattuk helyünket a hármas bázis melletti szektorban. A megnyitóról találtok pár fotót Walter Keller honlapján, érdemes megnézni. A németek csináltak egy hivatalos WBQC himnuszt is, íme:

Nem volt teltház, pedig hivatalosan 4700 fő az Armin Wolf Aréna befogadóképessége. Amikor pályázni kellett a WBC selejtező-helyszínekre, akkor előírás volt a minimum tízezres stadion. Regensburgban ezt meg tudták volna csinálni, hiszen 2009-ben a Németország–USA derbin ennyien voltak, azonban az idei jegyeladások azt mutatták, hogy nem szükséges az outfield lelátót felépíteni. Állítólag a jegyárak még a németeknek is drágák voltak. A mi (ötnapos) hetijegyünk a második legolcsóbb volt, 85 euróba került. A pubcastben és a Eurosport-közvetítésben is felajánlott jegyekre végül nem érkezett senki, legalábbis nem ült előttünk magyar. Mögöttünk ült egy srác, de neki csak az anyukája volt  magyar, ő a német haverokkal laondáskodott.

A kanadaiaknál Shawn Hill kezdett a dombon. Érdekes taktikának tűnt a legjobb dobót elhasználni a britek ellen, de mint kiderült Shawn szombaton násznagy volt egy torontói lagziban, ezért a meccs után utazott, és az volt a terv, hogy hétfőre visszajön, ha érdekeltek lesznek a döntőben. Nos, érdekeltek voltak, de gondolom a lagziban pont vonatozás közben kapott egy sms-t, hogy a Toronto Blue Jays felhívta a major leage csapatba a kisligából. Így aztán másnaposan már nem indult vissza Németországba, hanem irány a Rogers Centre. Kíváncsi leszek, fog-e játszani, ő soha nem volt becserélve. Az eddigi 44 MLB-meccsén mindig kezdő volt.

A briteknél is az első számú dobó, Chris Reed szerepelt, róla írtuk, hogy az All-Star hétvégén is játszott a világ reménységeinek csapatában. Kicsit hűvös volt, 13 fokban kezdődött a meccs. A hivatalos nézőszám 3704 volt, ami elég szép, ahhoz képest, hogy nem a németek játszottak.

A meccsről nem sokat írnék, roboter rendszeresen kirakta az eredményeket, illetve a WBC oldalán megtalálható minden adat. Furcsa volt még a meccsen, hogy nem nagyon realizálták, hogy hogyan is van a mercy rule. Amikor a hetedik alján meglett a 10 pontos különbség Gillies two run triple-jével, akkor nem nagyon vette egyik csapat sem, hogy vége a meccsnek. Aztán hamar rájöttek, és szépen lekocogtak a pályáról.

Nem hiába, a minor league-ben sincs mercy rule. Az IBAF-nél azonban van, és a WBC kvázi IBAF szabályok szerint megy. Mondjuk az extra inning szabályt módosítva vették át, csak a 13. inningben kell kezdeni két futóval egyesen és kettesen, míg az IBAF-nál már a tizedikben. Két hosszabbításos meccs is volt Jupiterben, de azok csak 10 és 11 inningesek voltak, extra futók nélkül. Regensburgban egy meccs kivételével mindegyik leléptetéssel végződött, szóval itt nem volt sok esély hosszabbításra.

Az angoloknál Cartwright ütött egy home runt, ez volt az egyetlen pontjuk, a kanadaiaknál pedig Jimmy van Ostrand zúzta ki a labdát a stadionból. Jimmy hihetetlen jó játékos, nagyon jól üt.

Szóval ennyit a meccsről, nézzük a stadiont! Az Armin Wolf Aréna területén számos büfé, kajálda és árulda kapott helyet. Lehetett spéci kávét kapni, sört, mexikói kaját, gyrost, és a hamburger-hotdog-sültkrumpli-bratwurst vonalon mindent. A csapolt sör a helyi csapatot támogató Thurn und Taxis volt, lehetett világos, búza és radler változatban is kapni. Az ára 3 euró volt, ami HBF-árfolyamon számolva 600 forint, ami elég jó ár. Először meg kellett venni a 2 eurós, visszaváltható poharat, amik a 2009-es VB-ről is ismert poharak voltak, négyféle: Rodney Gessmann, Ludwig Glaser, Martin Almstetter és Philip Hoffschield képeivel. Közülük már csak Ludwig Glaser válogatott, ő is csak pár inninget játszott a WBCQ alatt, hiszen a posztján játszik Donald Lutz, a németek legnagyobb reménysége.

Volt WBC-ajándékshop, ahol lehetett venni arany, illetve fekete-fehér WBC-emléklabdát 9 euróért, WBC-sapkákat 35 euróért. A sapka még HBF árfolyamon is húzós. Voltak polók is 28 euróért, és még egy rakat cucc. Az árakkal nem szxroztak, a dollárjelet egyszerűen átírták euróra.

Regensburgi termékeket nem lehetett árulni, a jogi szabályozások miatt. Volt még három cég, akik felszereléseket árultak. Az egyik a Forelle, aminek Újpesten is van üzlete, a másik az osztrák Bens, a harmadik pedig a berlini székhelyű, de most már három bolttal is rendelkező Future Sport. Utóbbiakkal nagyon jó barátságban vagyunk, a 2010-es stuttgarti EB alatt egy szálláson laktunk, és minden este részt vettek a HBF-értekezleten. Nagyon jó arcok, rengeteget poénkodtunk velük. És persze special discountunk is volt náluk, ami nem kevés sörbe került.

A szállásunk Pielenhofenben volt, aki a környéken jár, annak abszolút ajánlott ez a kemping, szép helyen van, olcsó, és Regensburg alig 10 km.

A másnap délelőttünk városnézéssel telt, Regensburg jópofa német város, nyugodt, csendes, szép, sok látnivalóval. Mint kiderült a központi piactéren magyar vásár van, és sok standnál nekünk magyaroknak tartottak kostolót, mert mi ugyan nem nagyon vásároltunk, de sokkal lazábban álltunk hozzá ahhoz, hogy megkínálnak.

Így aztán kostóltunk mindenféle csömöri gyümölcsborokat, pálinkát, szarvasgombás olajat, vajat, chatney-t, meg eldumálgattunk a kint lévő magyar kézművesekkel. Aztán letudtuk a kötelező bratwurst mit sauerkraut köröket, sörrel leöblítve.

Eltelt a nap, délután megérkezett a B-csapat, így este mehettünk a német-cseh szomszédvári rangadóra. A két csapat kéthete Rotterdamban nagyon szoros meccset játszott, akkor 10 inningben nyertek a németek 5:4-re. Gondolhattuk, hogy ez most is szoros lesz, de a cseh keretbe csak egy minor játékos érkezett, a németbe viszont egy egész sereg.

Bekezdtek a németek, 3:0 volt az első inning, Max Kepler ütött egy komolyabb triplát. Aztán viszont egészen az ötödik inningig nem volt pont. Az ötödikben a csehek megcsinálták a becsületpontjukat, viszont az inning aljában kaptak nyolcat. A csehek lecserélték az addigi kezdő Sobotkát, és bejött Petr Minarik, akit vagy ütöttek, vagy sétáltak, és a végét megkoronázta a németek hármasa, Matt Weaver egy grand slammel.

Szét is estek a csehek, a hatodik alján teli bázisok, és a harmadik cseh hit-by-pitch-csel meg is lett a 15 pontos különbség, ami az ötödik vagy a hatodik  inningben kell a leléptetéshez. Német ünneplés, a csapat hozta a kötelezőt. Érdekes, hogy csak 3019-en voltak, kevesebben mint csütörtökön, amikor pedig a németek nem voltak érdekeltek.

Jöhetett a szombat, ahol a két vesztes, és a két győztes találkozott. A további élménybeszámoló a következő részben lesz…

Hasonló témájú írásaink:

WBCQ 3. nap (CAN-GB)

WBCQ 4. nap (GER-CZ)

Hogyan készüljünk baseball-túrára?

Baseball Eurocup 2008 – Regensburg

Minden további WBC selejtező posztunkat pedig megtalálod a WBCQ címke alatt.

3 thoughts on “WBQC Regensburg élménybeszámoló 1. rész

  1. robi roboter

    Hill ma ledobott három inninget long manként a Yanks ellen: 3IP, 0H, 2BB, 0K

    ééééés 3:2-re nyert a Toronto 😀
    ráadásul Hillé a W 😀

  2. Pingback: My year in cities 2012 — Szenyo’s blog

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük