Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, III. rész)

A ligák playoff-esélyeseinek költözéstörténetét bemutató sorozatunk zárásaként következzen az utolsó két csapat. Az előző részek tartalmából:

H4O– Ki Kicsoda (NL, I. rész, Reds, Nats és Giants)

H4O – Ki Kicsoda (NL, II. rész, Braves, Cards és Brewers)

H4O – Ki Kicsoda (NL, III. rész, Dodgers, Phillies, D’backs)

H4O– Ki Kicsoda (AL, I. rész, Rangers, Angels, Rays)

H4O– Ki Kicsoda (AL, II. rész, Athletics, Tigers, White Sox)

Az AL Eastben egész évben kiélezett harc folyt a divíziócímért, jöjjön hát “A baseballcsapat” és A BASEBALLCSAPAT!

+++++

Ha megkérdezel egy kínait Csungkingban, hogy “Baseball?”, rá fogja vágni, hogy “Yankees!” Ha megkérdezel egy ugandai utcagyereket, hogy “Baseball?”, ugyancsak azt fogja válaszolni, hogy “Yankees!” De hogyan vált a Yankees világszerte “A baseballcsapattá”?

A Yanks 1901-ben alakult Baltimore Orioles néven. Mi van?

Amikor a minor Western League 1901-ben májer American ligává alakult, New York városa foglalt volt az NL New York Giants miatt, ami megvétózta a konkurens liga konkurens csapatainak odatelepülését. Így John McGraw az 1899-ben megszűnt NL Baltimore Orioles romjain hozta létre új, immár amerikai ligás csapatát.

1902-ben McGraw úgy vállalta el a Giants edzői posztját, hogy közben résztulajdonosa maradt az Orioles-nak, és egészen addig szipkázta annak tehetségeit New Yorkba, amíg az AL vezetése közbe nem lépett.

A McGraw-féle, legendássá vált Giants-ről a sorozat legelső részében írtam.

A két nagyliga 1903-as békekötésekor – ami a modern baseball kezdete – az American League jogosulttá vált egy new yorki csapat létrehozására. Az új tulajdonosok kezére került Baltimore Orioles lett kiszemelve a költöztetésre, így ők bútoroztak a 165. utca és a Broadway sarkára, az új, manhattani stadionba.

Az American League Park Manhattan legmagasabb pontján épült, ezért lett a neve a köznyelvben Hilltop Park, ami csak pár saroknyira állt a Giants otthonától, a felső-manhattani Polo Grounds-tól.

Első szezonjukban még New York Invaders-ként szerepeltek, majd 1904-től Highlanders lett a nevük. És ahogy a White Sox, úgy ők is lusta újságíróknak és nyomdászoknak köszönhetik ma ismert nevüket, ugyanis az újságok kezdték el őket Yankees-nek ill. még ezt is rövidítve Yanks-nek becézni.

1904-ben komoly csatát vívtak az AL-zászlóért a Boston Americans-szel (későbbi Red Sox), mire a címvédő Giants bejelentette, hogy ők nem fognak kiállni egyik AL-csapattal sem a World Seriesben, de főleg nem a Highlanders-szel. Az 1994-es játékos-sztrájk miatt eltörölt szezonig ez volt az egyetlen év az MLB történetében, amikor elmaradt a World Series.

1911-ben leégett a Polo Grounds, és a Highlanders felajánlotta a Giants-nek, hogy a Hilltop Parkban játszhatnak addig, amíg újjáépül a stadionjuk. A két csapat kibékült, így 1913-tól az új Polo Grounds lett mindkettejük otthona. Ekkor vált okafogyottá a “hegylakóságuk”, és lett a Highlanders hivatalosan is Yankees.

1915-ben a sörgyáros, politikus Jacob Ruppert és Cap Huston vették meg őket, és innentől kezdve a Yanks a baseball egyik leggazdagabb csapata lett. 1923-ban költöztek az ikonikussá vált I. Yankee-stadionba.

A húszas évekre az addig meghatározó AL-csapat, a White Sox az előző részben említett Black Sox Scandalt követően megroppant, és az általuk hagyott űrt töltötte be a kicombosodott Yankees.

A Babe Ruth, majd Joe Dimaggio, aztán Mickey Mantle és Roger Maris fémjelezte korszakaikban 1964-ig 29(!) AL-zászlót és 20(!) World Series-t nyertek. Viszont nem költöztek más városba, úgyhogy most erről ennyit 😀

1964-ben a CBS vásárolta meg a Yanks-t, és olyan mélyrepülésbe kezdtek, hogy ’66-ban ligautolsók lettek. 1973-ban aztán az a hajógyáros George Steinbrenner vette meg a csapatot, akinek a tavalyelőtti halála után a fiai a jelenlegi tulajdonosok. A Steinbrenner-korszakban nyerték el az Evil Empire “becenevet”.

Steibrenner késői éveiről még 2005-ben írtunk A Birodalom bukása? címmel.

A nyolcvanas évekig négyből két WS-t nyertek, azonban ezután újabb lejtő következett. A ma Dodgers-edző Don Mattingly egész játékos karrierje (’82-95) alatt a Yanks hatszoros All-Star egyese volt, viszont hozzá köthető a csapat egyik leghosszabb sikertelen korszaka.

Jeter a ’96-os, Rookie of the Year szezonja előtt a Spring Trainingen

Az ezt követő Új Dinasztiát, az 1996-tól 7 AL-cím mellé 5 WS-győzelmet behúzó Yankees-t pedig nagyon nem kell bemutatni, a csapat egy része a mai napig ott a pályán csíkosban. Jeter, Pettite, Rivera mind ’95-96-ban kezdték, és mindannyian öt bajnoki gyűrű tulajdonosai.

A Yanks caklipakli 40 AL-zászlót és 27 World Series-t nyert, és ez az, amiért Ugandától Kínáig ők “A baseballcsapat.”

+++++

Melyik csapattal is zárjuk a sorozatot? Na vajon?

A Baltimore Orioles tizenöt év után először playoff-esélyes idén. Nyugi, a végletekig elfogult szezon-összefoglalóval várok, amíg tényleg bejutnak a rájátszásba, addig itt most csak a szikár költözéstörténetük következik.

Az Orioles egykor Milwaukee Brewers-ként kezdte. A Brewers már az American League-előd Western League-ben is játszott, így az 1901-ben indult AL alapító csapatai közé tartoztak. Első májer szezonjukban ligautolsóként végeztek, majd a ligavezetés eredeti tervei szerint St. Louis-ba költöztek.

Milwaukee tradicionális baseball-város volt a 19. században, mégis a Braves 1953-as érkezésig kellett várniuk a következő major baseball-csapatra. A mai Brewers-franchise-ról és Bud Selig szerepéről pedig a sorozat második részében írtam. Ugyanitt a Braves-sztori is. És a most következő Cards-kapcsolat is ugyanabban a posztban volt már említve.

A szomszédvár, nemzeti ligás St. Louis Cardinals egykori nevét felvéve Browns lettek. Korai éveikben nem halvány szereplésükkel, hanem az 1910-es AL ütőcím eldöntésében betöltött szerepükkel váltak “híressé”. Abban Nap Lajoie és Ty Cobb harcoltak a dead ball-érában kiemelt fontosságú batting title-ért, amit abban az évben ráadásul egy vadonatúj autómobillal is honoráltak.

Lajoie-ról az Athletics, Cobbról pedig a Tigers kapcsán esett már szó az előző részben.

Cobb a szezon utolsó napján már nem meccselt, azonban minimális előnye elégnek tűnt a címre. Lajoie a Cleveland-del egy duplafejűn St. Louis-ban lépett pályára, ahol a Browns edzője, O’Connor a left field felé húzta hátra a hármasát, így Lajoie arrafelé buntolgatva nyugodtan faraghatott hátrányán. Az utolsó ütéshez állásnál azonban hivatalosan error miatt ért az egyesre, és O’Connor ezt a jegyzőkönyv-vezető kishölgy megvesztegetésével próbálta meg kozmetikáztatni. A botrány kirobbanása után a Browns megszégyenült a nyilvánvaló lefekvésért, a liga pedig örökre eltiltotta O’Connort.

Hivatalosan Cobb nyerte a címet (.385069 – .384095-re), a Chalmers autógyár tulaja azonban Lajoie-nak is adott egy járgányt, döntetlennek ítélve a küzdelmet. Ez a híres közös fotójuk már előkerült Ty Cobb, a dühöngő látnok c. írásunkban is.

A Browns 1922-ig mindössze négy idényt zárt pozitív mérleggel. Aztán a húszas években első sikereiket azzal a Branch Rickey-vel érték el, aki kirúgása után a városi rivális Cardinals-t vezette annak első World Series győzelmére, majd a Dodgers edzőjeként vonult be a halhatatlanok közé – ahogy arról már írtam Jackie Robinson kapcsán. Akkoriban a fentebb említett Babe Ruth vezette Yankees volt a legnagyobb riválisuk.

Pár sikeres év után újabb csúszda következett, 1927-től 1943-ig mindössze két győztes szezonjuk volt. Közbe belefért az 1939-es is 43-117-es mérleggel, ez azóta is franchise padlórekord. Amikor 1933-ban meghalt az előző tulajdonos, a Cards-edző Rickey segített nekik eladni a csapatot, ami olyan szegény volt, hogy az új tulaj 20 ezer darab 5 dolláros részvényt piacra dobva próbált meg pénzhez jutni.

1944-ben megnyerték az AL-t, nagyban annak is köszönhetően, hogy sok baseballjátékos a II. világháborúban harcolt, így némileg gyengébb volt a színvonal. Az American League csapatai közül utolsóként jutottak a World Seriesbe, a többi hét addigra már legalább három WS-t játszott, és legalább egyet nyert mindegyik. A ’44-es WS-ben aztán a város másik csapata, a Cards elverte őket alaposan.

A következő szezontól kezdve kézről kézre jártak, és ’45 után többé megint nem volt nyertes idényük. 1951-ben az Indians ex-tulaja, Bill Veeck vette meg őket. Rábírta a 45 éves Satchel Paige-t a visszatérésre, és sok ex-Cardinals játékos leszerződtetésével rengeteg rajongójukat csábított át a Browns-hoz.

Satchel Paige a batboy Bill Purdy-val

A Cards tulajának 1953-ban adóhatósági problémái miatt el kellett adnia csapatát, a vevő pedig a Cardinals-t 1996-ig tulajdonló Anheuser-Busch sörgyár volt. Veeck felismerte, hogy riválisuknak sokkal komolyabb anyagi lehetőségei lesznek, ezért a költözés mellett döntött.

Ahogy azt már a Los Angeles Angels-nél írtam, jóval korábban, 1941-42-ben felmerült a Browns LA-be költözése, de Pearl Harbor meghiúsította májer csapat odaköltözését egészen a Dodgers 1957-es érkezéséig.

Veeck először Milwaukee-ba akarta visszavinni a csapatot, de a liga leszavazta. Amikor aztán az első Baltimore-ba költözési kísérlet is meghiúsult 1953-ban, egyértelművé vált számára, hogy a többi tulajdonos őt akarja kigolyózni, így teljes tulajdonrészét eladta, és a Browns 1954-től baltimore-i csapat lett.

Fentebb, a Yankees eredettörténeténél említettem, hogy a városnak Orioles néven volt nemzeti ligás csapata a 19. században, majd az AL Orioles 1903-as New Yorkba távozásával 50 éves májer szünet következett. A név pedig Maryland állam hivatalos madarából a baltimore-i sárgarigó nevéből jön.

A csapatot nagy szeretettel fogadó városnak hat évet kellett várnia az első pozitív mérlegű szezonra, majd összeállt az első klasszikus O’s, és 1966-ban a franchise első AL-zászlóját az első WS-címmel koronázták meg. Az 1983-ig tartó Glory Days-nek nevezett korszakban a legendás edző, Earl Weaver által tökélyre vitt Oriole Way-baseball további öt AL-címet és még két bajnoki címet hozott.

A dicső napokat követő hullámvasutat a kilencvenes évek végén Cal Ripken, Jr. 2632 zsinórban lejátszott meccse és két elvesztett ligadöntő követte. Aztán további 14 év rettentő mély zuhanórepülése után idén mindenki legnagyobb megdöbbenésére az Orioles még szeptember végén is az AL East divíziócíméért küzd a Yankees-szel.

Let’s go Os!

+++++

Ezzel a végére értem az MLB playoff-esélyeseinek városról városra költözését bemutató sorozatnak. (Közben nem egy már ki is esett a versenyből.) A hat részben 17 csapat mindenütt egymásba érő történetét próbáltam minél rövidebben feldolgozni. A most kimaradt 13 másik franchise bár itt-ott felbukkant a sztorikban, ígérem, az offseasonben megírom azok költözéseit is.

De előbb a már ténylegesen a rájátszásba jutott csapatok idei szezonjait vesszük szemügyre következő sorozatunkban.

+++++

Hasonló témájú bejegyzéseink:

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, III. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, II. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (NL, I. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, I. rész)

Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, II. rész)

All-Star gála történelem

Ty Cobb, a dühöngő látnok (Tigers)

Régi baseball fotók (Nixon)

Rágómező (Cubs)

Mai Shorpy (Senators)

500. (Barry Bonds)

A Birodalom bukása? (Yankees)

Rossz évszázad (Red Sox)

2 thoughts on “Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, III. rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük