PO’12: New York Yankees

Az idei playoff-résztvevők szezonjainak áttekintését folytassuk az AL legjobb mutatóval végzett csapatával!

Előzők:

PO’12: Texas Rangers

PO’12: Detroit Tigers

Az NL-csapatok összefoglalóit a poszt végi linkeken találod. Ezek a szezonösszefoglalók nem minden apró részletre kiterjedő profi elemzések. Hívószavakat sorolok, ill. a poszt végén linkekkel segítek, ha komolyabban érdekel a csapat idei éve.

A New York Yankees számára tavaly már az ALDS-ben véget ért a playoff.

Az idei szezon még el sem kezdődött, de máris nagyot dobott a csapat: a legnevesebb prospectjét, Jesus Monterót elcserélték Seattle-be, a tavalyi évben feltűnt fiatal dobóra, Michael Pinedára. Ráadásul ugyanaznap leigazolták a Dodgers veterán dobóját, a japán Hideki Kurodát is, bőven kitöltve az AJ Burnett távozásával keletkezett űrt a rotációban.

Sőt, március közepén érkezett a következő nagy hír: a Yankees veteránja, az egy évet kihagyó Andy Pettitte is visszatért Bronxba egy újabb szezonra.

Persze, hogy a dolgok ne legyenek túl egyszerűek, az előzetesen nagyon acélosnak ígérkező cseredobó-egységből két fontos ember is kidőlt: Joba Chamberlain még lábadozott karműtétjéből, amikor kifordult a bokája trambulinozás(!) közben, David Robertson pedig kisebb lábsérülést szenvedett – otthon dobozpakolás(!!) közben. Ráadásul az előszezon során Pineda is olyan sérülést szenvedett, ami miatt az egész szezont kénytelen volt kihagyni.

Az év első felében mégis a dobók vitték a hátukon a csapatot, mert az első két hónapban a Yankees képtelen volt találatot elérni, ha futók voltak pontszerző helyen. Az erő ott volt, mert jó szokásához híven az egész szezon során rengeteg hazafutást ütött a csapat, de szinte minden meccsen betliztek RiSP lehetőségnél.

Ráadásul nem volt elég, hogy a szezon legelején a kezdő LF Brett Gardner lesérült, május harmadikán az összes Yankees drukker a szívéhez kapott, ugyanis egy kansasi mérkőzés előtt gyakorlás közben elszakadt a closer legenda, Mariano Rivera térdében az elülső keresztszalag, így az egész szezonra kidőlt. Mint később kiderült, a továbbiakban Rafael Soriano helyettesíteni tudta Riverát.

A következő másfél hónapban aztán a starterek elkezdték dominálni az ellenfeleket, és fantasztikus teljesítményt nyújtva tízmeccses előnyt szorgoskodtak össze.  De nem csak ők voltak, akik megtáltosodtak.

Derek Jeter az egész szezonban fantasztikus teljesítményt nyújtott, halmozta a találatokat, és védekezésben is mutat még szép dolgokat. Jelenleg 3304 hittel már a 10. az MLB  örökranglistáján.

Sérülés sem hátráltathatta abban, hogy a Kapitány ott legyen a pályán, és segítse csapatát. Jeter reneszánsza sokakat meglepett, mert az előző szezon első felében eléggé kiégettnek tűnt, azonban akkor is a szezon második felére összeszedte magát, és azóta is megállíthatatlanul robog. Nem volt meglepő tehát, hogy Jetert tizenharmadszorra is beválasztották az AL All-Star válogatottba. Mellette Cano, Granderson és Sabathia kerültek még be.

Cano ráadásul a Home Run Derby-n is indulhatott, sőt ő választhatta ki az AL csapatát. Ebből végül nem jött ki jól, mert a kansasi All-Star hétvégén a Royals ütőjátékosát, Billy Butlert nem válogatta be. Emiatt a derbi napján a zömében hazai drukkerek kifütyülték Robinsont, amikor ütéshez állt. Ebben a nem kimondottan barátságos hangulatban zéró hazafutással zárta az első kört, amiből így természetesen nem jutott tovább. Viszont a home run derbit az általa beválasztott Prince Fielder nyerte meg a szintén AL-csapattag Bautista és Trumbo előtt, szóval annyira rosszul nem választott Cano.

Az All-Star hétvége után még két jó szériája volt a Yankees-nek, július 18-a után viszont kipukkadt a lufi, és durva lejtmenetbe kezdett a csapat. Olyannyira, hogy augusztus végére már elfogyott az előny, és komoly csata alakult ki a csoportelsőségért a két másik csapattal. Bár a Rays időközben leszakadt, és ki is esett a rájátszásért zajló harcból, az O’s az utolsó napig tartotta magát, és pont a Rays-től elszenvedett vereségeikkel szorultak a második helyre csupán egyetlen meccses hátránnyal.

A trade deadline előtti utolsó napon a Yankees két prospectért megszerezte Ichiro Suzukit. Ennek úgy tűnt, főleg bulvárhír-értéke lesz, mert Ichiro idén nem sok vizet zavart a Marinersben. Azon kívül, hogy átszerződésével összetört jó pár szívet Seattle-ben. Pláne, miután kiderült, hogy ő kérte a csapatvezetést, cseréljék el, és ha lehet, akkor csak a Yankeesbe menne.

Sokan kritizálták a GM Brian Cashmant, hogy miért kellett New Yorkba hoznia a karrierje zenitjén már túllevő sztárt, akinek ez az éve láthatóan gyengébb volt az eddigieknél. Ichiro a Yankeesben azonban megtáltosodott, és végül 67 meccsen .322-t ütött, ráadásul zsinórban hozta a többtalálatos meccseket. Találatai, gyorsasága és rutinja mindenképpen hasznos lesz még a csapatnak a rájátszásban.

Szeptemberre aztán összeszedte magát a Yanks, és végig – hol egyedül, hol holtversenyben – első helyen állva bebiztosította a rájátszásba jutást. Utolsó hónapra több kulcsember is kijött a gödörből. Curtis Granderson végre ismét ütötte a hazafutásokat, Robinson Cano megtalálta a szokásos formáját, CC Sabathia az utolsó néhány meccsén ismét ászként dobott, Russell Martin és Raul Ibanez pedig kulcshelyzetekben ütött be fontos pontokat.

A szezon során sajnos nem kerülték el a sérülések a csapatot. A fentebb említettek mellett Mark Teixeira többször is DL-re kényszerült. Alex Rodriguez, Nick Swisher, Ivan Nova és Andy Pettitte is mind hosszabb-rövidebb időre kidőltek a sorból.  Ennek ellenére mindig volt valaki, olykor többen is, akik sikeresen helyettesítették a sérülteket. Nix, Ibanez, a szezon első felében Andruw Jones, McGehee, Chavez mind hozzátettek a csapat sikereihez. Jeter és Ichiro pedig a megbízhatóság szobrai.

A dobóknál a fiatal David Phelps, Cody Eppley vagy Clay Rapada kaptak fontos szerepet a Logan-Chamberlain-Robertson-Soriano mag mellett. A kezdődobók közül pedig négyen is (CC, Kuroda, Hughes és Nova) tíznél több győzelemmel zárják a szezont – az első három ebből 15+ W. A bullpen legtöbbször stabilan teljesített.

Az ütősor javarészt a hazafutásokra támaszkodott, a befutott pontok felét home runból érte el a csapat, ebben a mutatóban is ligaelső a Yankees. De mint tudjuk, a rájátszásban csak erre nem lehet számítani.

Összességében nagyon hullámzó alapszakasz végén a Yankees az American League legjobb (95-67) mutatójával végzett. Jó jel a rájátszásra, hogy több kulcsember is visszatérhetett a sérült-listáról, valamint az is, hogy többen megtalálták a jobbik formájukat szezon végére.

A csapat edzője ötödik éve Joe Girardi.

Let’s go Yanks!

Grantland: 2012 Season Preview: New York Yankees

Baseball-reference: 2012 New York Yankees

MLB.tv: How They Got There: Yankees

Play ball! H4O– Ki Kicsoda (AL, III. rész, Yankees, Orioles)

+++++

Hasonló témájú írásaink:

PO’12: Texas Rangers

PO’12: Detroit Tigers

2012 alapszakasz vége

You are out! – de van remény

Playoff-hajrá-hajrá ’12

PO’12: St. Louis Cardinals

PO’12: Atlanta Braves

PO’12: Cincinnati Reds

PO’12: San Francisco Giants

PO’12: Washington Nationals

Playoff-hajrá ’12

5 thoughts on “PO’12: New York Yankees

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük