A halálos home run

Tegnapelőtt volt pontosan 150 éve annak, hogy Jim Creighton halálos home runt vágott. Nem a labdája talált el, vagy az ütője sebesített meg valakit, hanem maga Creighton halt bele az ütésbe.

1862-ben még javában zajlott az amerikai polgárháború, és nem volt profi baseball. Sőt, magát a baseballt is alig 16 éve játszották. Mint arról a klubok költözéstörténeti sorozatában írtam, a Cincinnati Red Stockings volt az első profi baseballklub, ott fizettek először hivatalosan a játékosoknak 1869-től. Előtte urak amatőr hobbisportja volt.

Jim Creightont mégis az első igazi baseball-sztárnak tartják. Manhattanben született, de Brooklynban nőtt fel. A Dogders kapcsán szó esett róla, hogy az akkor még a New York városától különálló Brooklyn volt a korai baseball közepe. Az 1841-ben született Creighton már 16 évesen közismert volt krikett- és baseball-tehetségéről, no és kifogástalan úriember mivoltáról.

A krikettről is írtunk már: Eza’za krikett

1857-ben a Niagra of Brooklyn ketteseként mutatkozott be az akkor National Association néven futó, legelső igazi bajnokságban.

1859-ben egyik alkalommal kényszerűségből cseredobóként kellett pályára lépnie a Star Club of Brooklyn ellen. Abban az időben merev kézzel, alulról kellett dobni. Ha jól megnézed a fenti képet, akkor kábé látszik is. Creighton akkoriban elképzelhetetlen sebességgel dobta a labdát, el is nevezték  a dobását “speedball”-nak. (Ma ez már egy kicsit mást jelent.) A lassú dobását pedig harmatcseppnek (dew drop) hívták. A Star Club játékosai képtelenek voltak megütni, és a meccs után azonnal le is “igazolták” – mint említettem, még nem volt profi baseball. Hivatalosan.

A következő évben azonban már a kor legnagyobb klubja, az Excelsior of Brooklyn sztárdobója volt, és nemzeti híresség. Az Excelsior volt ugyanis az első csapat, amelyik turnéra indult – a keleti parton városról városra vonatozva helyi klubokkal meccseltek. Amikor északi útjukról dél felé hazaugrottak az Atlantic Base Ball Clubbal játszani, 10 ezer (!!!) néző gyűlt össze megnézni a szupersztár dobót.

1860. november 8-án ő jegyezte a baseball-történet első shutoutját a St. George Cricket Club ellen. Amellett, hogy ő volt a legjobb dobó, a megüthetetlen legendás ütőjátékos is volt. Míg a dobótechnikájáról még krikettes körökben is ódákat zengtek, és ágyúkezűnek nevezték, addig ütőként is kiejthetetlen volt. Az első szezonjában egyszer sem strike outolták. Első 20 Excelsior meccsén 47 pontot szerzett.

Excelsior of Brooklyn, 1860, Creighton balról a harmadik

Bár amatőr sport volt a baseball, az Excelsior zsebbe azért mégis csak fizetett a legjobbjainak, így Creighton a maga 500 dolláros keresetével az egyik első profi játékos lett. Stikában persze. 500 dodó akkoriban nagyon komoly pénz volt, most úgy 100-150 ezer dollárnak felelne meg.

A baseball-karrier mellett maradt ideje krikettezni is, az American Cricket Club dobójaként szép sikereket ért el angol ellenfeleik ellen.

1862. október 14-én az Union of Morrisania ellen meccseltek, és az első négy AB-ből 4 duplát ütött. Az ötödiknél meg vágott egy home runt. Rögtön az ütés után arra panaszkodott, hogy hallott valamit az övénél elpattanni, és elég rosszul érzi magát.

Négy nappal később, alig 21 évesen belehalt belső vérzéseibe. Akkor eperepedéssel diagnosztizálták, a modern orvostudomány inkább köldöksérv-felszakadásnak hívná.

De hogy szerzett ilyen súlyos belső sérülést egy ütéstől? Akkoriban, úgy ahogy másképp dobtak, az ütőtechnika is teljesen más volt. Viszonylag mereven, csak a teljes felsőtestüket kitekerve ütöttek, és a hírhedté vált home runnál a túlzott erőltetéstől repedtek meg Crighton belső szervei.

A brooklyni Greenwood temetőben helyezték örök nyugalomra. Négy méter magas, gránit emlékműve tetején egy márvány baseball-labda csücsült. Azon nyomban legendává vált, csapatok zarándokoltak a sírjához, és még évtizedekkel később is a legnagyobb megtiszteltetésnek számított, ha egy dobót Creightonhoz hasonlítottak. Sírja a mai napig áll, a márványlabda azonban eltűnt róla.

Sporttörténészek között konszenzus alakult ki abban, hogy Jim Creighton zsenijének és a vele turnézó Excelsiornak köszönhetjük, hogy az amerikaiak nemzeti időtöltése ma a baseball, és nem az akkoriban legnépszerűbb krikett lett. Néhányan a legfontosabb játékosnak tartják, aki nem került be a cooperstowni halhatalanok közé.

+++

Hasonló, baseball-történeti témájú írásaink:

Hunt for October – Ki Kicsoda (AL, III. rész)

All-Star gála történelem

Boldog 166. születésnapot baseball!

Jersey Shore

“Huligán” baseballszurkolók

Balkezesek előnyben?

Az orosz HOF dobójátékos

Jazzy curve ball

John Dillinger

Ty Cobb, a dühöngő látnok

1864

Idegen testű múltunk: a méta

Rossz évszázad, avagy Billy a kecske bosszúja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük