Nol: Ez az arc lesz a végső

A mai Népszabó sportrovatában jelent meg az alábbi cikk, amit egy az egyben ideemelek, mert utána hozzáfűznék pár gondolatot:

Pető Péter: Ez az arc lesz a végső

Armstrong, Pistorius, Woods – Sorra buknak el a sportipar ünnepelt főszereplői

Nem könnyű a sportipar emblémáinak élete. Legalábbis erre következtethetünk abból, ami a Tiger Woods, Lance Armstrong, Oscar Pistorius hármassal történt. A trió tagjai nem csupán eredményeik miatt kaptak kiemelt figyelmet, hanem azért is, mert – marketingértéküknek köszönhetően – a sportgazdaság főszereplői közé tartoztak. Ehhez járult az is: volt történetük.

130228-tigerwoods

Woods az a színes bőrű játékos, aki az arisztokratikusnak tekintett golfban ért el példátlan sikereket, és – a Forbes magazin számításai szerint – ő lett az első dollármilliárdos sportoló. Majd kiderült, hogy szexfüggő, éveken át csalta a feleségét, terápiás kezelésen is átesett egy mississippi klinikán.

Armstrong sztorija hősköltemény volt: az amerikai kerékpáros hererákkal küzdött, de felépült, sőt sorozatban hétszer nyerte meg a Tour de France országúti körversenyt. Ám utóbb bebizonyosodott: tervszerűen doppingolt, ezért minden győzelmétől megfosztották, és élete végéig eltiltották. A gyilkos kór ellen küzdő alapítványától is távoznia kellett. Korábbi kollégái, akik sokáig partnerek voltak a csalásban, megtörtek. Vallomásaik alapján kegyetlen, diktatórikus módszereket alkalmazó ember sziluettje rajzolódott ki.

Pistorius ügye még súlyosabb: a hatszoros paralimpiai bajnok futó, akinek mindkét lábát amputálták, az épek között szerepelt Londonban. Az akarat jelképeként ünnepelték. Nemrégiben viszont négy lövéssel megölte a barátnőjét. A bírósági tárgyalás még zajlik, így egyelőre nincs verdikt arról, hogy szándékosan végzett-e társával vagy sem.

130228-time

Az eheti Time magazin címlapja

Nem csupán a főszereplők élete változott meg: szépen felépített imázsuk egyenesen odaveszett. Ez pedig nem csak nekik kerül sokba. A sportszergyártó mamutvállalatok egyike mindhárom ikont támogatta, de most már a károk minimalizálására kell összpontosítania. A Bulldog Reporter című píárportál kiemelte: a cég több százmillió dollárt költött a múlt évben sportszponzorációra.

A botrány után Armstrongtól elbúcsúzott, miként Pistoriusszal kötött megállapodását is felfüggesztette, majd előrevetítette: a jövőben sem számol a dél-afrikai versenyzővel. A szerző a skandalumok kapcsán megjegyzi: a rajongók közül sokan mint bálványokra tekintenek a sportolókra, akiknek a kudarca azt üzeni, hogy „a jó nem győz”.

A bajnokok az ismeretlenségből jönnek, majd hirtelen a rivaldafényben találják magukat, a közönség pedig a boldog sztorikat keresi, nem törődve azzal, mi rejtőzik a háttérben. A szurkolóknak eszükbe sem jut, hogy a szimbólumok éppúgy emberek, mint ők. A fanatikus szeretet oka, hogy nem csupán azért tisztelik őket, mert a legjobbak a szakmájukban, hanem azért is, mert „a jót képviselik a világban”.

– Nagyon fontos a reklámszakmában, hogy az arcnak legyen története – erősíti meg Berkes Péter. A Semmelweis Egyetem adjunktusa azt mondja: – A márkák olyan partnereket keresnek, akik megtestesítik azokat a tulajdonságokat, amelyeket a brandhez akarnak kapcsolni. Ám van rizikó a kapcsolatban, éppen ezért volt már rá példa, hogy az illetékesek kockázatelemzést végeztek, mielőtt aláírták volna a szerződést. Nincs ebben semmi meglepő: ha egy cég a pénzét adja, vár valamit cserébe.

Az oktató, aki az Ambitious Group ügynökség stratégiai igazgatója, kiemeli: a sportolók igyekeznek megfelelni annak a mesének, amelynek a főszereplői. A bulvármédia működése éppen azon nyugszik, hogy a fogyasztók kíváncsiak hősük minden tettére, mert fontossá váltak számukra. Berkes rámutat arra is: akadnak olyan helyzetek, amelyekből nehéz kihátrálni. Jó példa Woods esete, akinek az arcával éppen egy 700 millió dolláros golfprojektet valósítottak meg, így a szponzor kitartott a játék mestere mellett a válságszituációban is.

130228-oprah

– Az úgy volt, hogy…

Ám ez a kivétel. Mind többször fordul elő, hogy a cég jogi úton követeli vissza a pénzét, mert nem azt kapta, amiért fizetett. Armstrongon még az Egyesült Államok kormánya is bíróságon kíván elégtételt venni, mert a bringás több millió közpénzből származó dollárt használt fel a csalásra.

– Megvan a lépés jogalapja – feleli kérdésünkre Kolláth György alkotmányjogász, hozzátéve azt is: – Idehaza a sportolók szerződésben vállalják, hogy tiszták maradnak, azaz a MOB vagy az állam teljes joggal követelné vissza a támogatást, ha bebizonyosodna: a versenyző megszegte a megállapodást. A szponzorok esetében hasonló a helyzet, ám azt nehéz megállapítani, mikor történt a szerződésszegés. Egyébiránt az ilyen ügyekben az anyagit sokszorosan meghaladja a nem vagyoni kár, amely a jó hírnéven esett csorba nyomán keletkezik.

Arra a felvetésre, hogy ha a szponzor okkal perel, akkor az átvert fogyasztó is joggal fordulhat-e az igazságszolgáltatáshoz, így válaszol: – A vásárló a gyártóval van kapcsolatban, azaz a vállalatot perelheti, ha képes bizonyítani, hogy valóban az idealizált, mégis botrányos ügyekben érintett sportoló reklámszereplésének köszönhetően vette meg a terméket. Ebben az esetben a vállalat perbe hívná a sportolót, hogy rátestálja a felelősséget. Azt megjegyezném: a folyamat elvezethet odáig, hogy a fogyasztók is rendre pénzt követelnek majd a sportolóktól, azaz érdemes a versenyzőknek elgondolkodniuk, mit írnak alá, mert mind súlyosabb következményekkel kell számolniuk. Meglehet, a vétkesek miatt az egész rendszer átalakul majd. Persze a lavináért sem érzi magát felelősnek egyetlen hópihe sem…

Az ügyek mindenesetre azt jelzik: a sportvilág csúcsán trónoló ikonokra akkora nyomás nehezedik, hogy az természetes módon alakítja át a személyiségüket. Ha sok pénzt akarnak keresni, sztárokká akarnak válni, akkor nem elég nyerniük: az esetek többségében a tökéletes élet látszatát kell kelteniük. (Vagy tökéletesen kellene élniük, de az nem csak nekik nem megy…) Függetlenül attól, hogy mind a menedzserek, mind a sportági vezetők készek őket megvédeni, szélsőséges esetben akár a doppingvádakkal szemben is. Ennek oka, hogy lebukásuk túl nagy veszteséget okozna a sportágnak.

Ám – mint azt Woods és Pistorius példája mutatja – saját maguktól senki nem kímélheti meg a sztárvilágban élő szórakoztatóipari extraklasszisokat. Ritka az olyan médium, mint Armstrong, aki bármilyen körülmények között könyörtelenül halad előre. Őt az igazságszolgáltatástól és megtört társaitól nem lehetett megmenteni.

Ha nem is az atlétikában, a golfban vagy a kerékpározásban, a kapura játszott labdasportokban mindenki tudja: ami védhetetlen, az védhetetlen.

+++

Eddig a cikk. Egyrészt érdekelt, hogy a citált Bulldog Reporteren nincs-e esetleg baseballos utalás. De nincsen, csak Michael Vicket, az illegális kutyaviadalok szervezéséért 23 hónapot guggolt Eagles quarterbacket említik még, akin a Nike szintén bukott pár milliót. Mert hogy a cikkben csak ködösen körülírt sportszergyártó, ami csak tavaly 800 millió dollárt költött szponzorációra, az a Nike.

Másrészt a cégek által kitömött és a nép által piedesztálra emelt sztárok almafáról lerázásáról óhatatlanul eszembe jutott a baseballban hat éve kirobbant BALCO-botrány és persze az idei Biogenesis-saga is.

Most csak a doppingbotrányt érintem, holott van bőven erőszakoskodó, asszonyverő, -csaló, drogos, részegen vezető kurvapecér a baseballjátékosok közt is, pont ugyanúgy, mint a kőművesek és a dinoszaurusz-kutatók között.

Az újabb olvasók kedvéért: 2007-ben hozták nyilvánosságra a húsz hónapi nyomozás után készült Mitchell-jelentést, amiben 85 baseballjátékos volt megemlítve, mint valószínű doppingolók. A topjátékosok közül többek között Jason Giambi, Gary Sheffield, Roger Clemens, Jerry Hairston, Jr., Andy Pettitte, Miguel Tejada és a fél baltimore-i klubház volt megemlítve. De az igazi nagyvad a Hank Aaron home run örökrekordját megdöntő mr.762 Barry Bonds volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a többséget felmentették a vádak alól, és soha senkit nem ítéltek el jogerősen dopping miatt, maximum a szövetségi hatóságoknak tett hazug vallomásaik miatt vonták őket eljárás alá, amiknek szintén felmentés lett a vége.

131228-bravo

A nagy maszatolásnak természetesen egyenes következménye lett az idei impotens Hall of Fame szavazás, ahol a szteroid korszak nagyágyúinak jelöltté válását azzal mismásolta el a voksoló grémium, hogy senkit nem választottak be Cooperstownba.

Nem is ragoznám tovább, mivel a blog 500. cikkében vendégszerzőnk, Dunai Marci mintha csak a fenti cikk paraleljét írta volna meg a Bonds-ügy kapcsán:

Play ball! 500. Barry, a Bomlasztó Bombázó

Ha pedig az idei Biogenesis-botrányra és főleg annak kirakatába tett A-Rodra gondolunk, akkor íme egy cikk az előzményekről ill. egy másik kimondottan az új céltábláról:

ProGUESTus: Surviving Professional Baseball in the Steroid Era

Joe Posnanski: The rise and fall of A-Rod

One thought on “Nol: Ez az arc lesz a végső

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük