Régóta érik bennem a felismerés, hogy Bruce Springsteen a király! Kezdek elég érett és bölcs lenni ahhoz, hogy felülemelkedjek az első benyomáson, és elhamarkodott ítélet helyett felismerjem a benne rejlő talentumot. Nézzétek csak meg a klippjeit, a koncerjeit, van benne valami lehengerlő! Az csak egy dolog, hogy lassan már negyven éve aktívan nyomja, körülbelül ugyanolyan színvonalon, lelkesedéssel és lendülettel – 2007-ben jelent meg albuma, és higgyétek el nem rossz a srác. A korai klippjei és koncertfelvételei azonban nem csak a tehetségéről, hanem bámulatos karizmáról is árulkodnak. A visítozó lányok kis ampullákban árulják az izzadságcseppjeit, legszívesebben szakadt pólójával aludnának, és aléltan ájulnak el amikor Bruce véletlenül rájuk pillant a színpadról. Kinek kell ezek után a Vidám Vasárnap? Ha amerikai lennék minden koncertjén ott lennék, kivenném a részem az nagy össznépi örömködésből, és könnyes szemmel csápolnék a nyakamba ömlő tömény szentimentalizmustól. Ki ne irigyelné!? És igazából ő nem tesz semmit, felveszi a százszor mosott kockás ingjét, alatta az elmaradhatatlan fehér-trikóval, a szakadt Levi’s-t, és kiáll a gitárjával a színpadra. És már kezdődik is a csoda!

Felvételei nézegetése közben bukkantam rá erre a videoklippre, amiben egy amerikai jómunkásember álmodozik a baseballról, szakadt famerjában dobálgat a pályán, és neveli sokra hivatott, amerikai méretekkel megáldott kisfiát. És közben szól a refrén: Glory days!

Hát nem felemelő? Nem RÖHÖG!!!

És ezzel a posttal máris elkezdenék egy kis játékot, amiben a segítségeteket kérem! Keressünk baseballos videoklipeket – dobhatjátok a linkeket, ötleteket, esetleg elemzéseket, összehasonlításokat, stb… És lenne itt még valami! Szerintetek ki a magyar Bruce Springsteen?